Koroknay Klára összes bejegyzése

Szubkulti novellák

1./ LILI MÁLNA –  A programfüggők egyike

Egyszer a belvárosban volt és úgy érezte, hogy kivételesen nem bulira volna szüksége, hanem inkább csak netezne. Az Október 6. utcába vette az irányt, a CEU egyik számítógéptermébe.

Útja a Moni’s Diamond mellett vezetett el, aminek közelében komoly nyüzsgést érzékelt. Kint is és bent is elegáns, fekete-fehérbe öltözött urakat és hölgyeket látott, márkás autókat és a mindezt őrző, figyelő szemeket, biztonsági embereket. Izgalom lett rajta úrrá, elvégre programfüggő volt, érezte magába a lüktetést, neki ide be kell mennie! Na és, hogyan? Utcai öltözékben volt, sötét barna velúrkabátban, piros sállal, fekete hátitáskával, így kirívó lett volna még az is, ha csak egy pillanatra megáll ott. Véletlenül sem akarta, hogy felfigyeljenek rá, úgy tett, mint egy érdektelen járókelő, a fejét sem kapkodta, egyenesen előre nézett. Pedig bezsongott, mint lepkét a fény, úgy vonzotta a rendezvény. De továbbment, hogy előkészületeket tegyen, a CEU számítógép termében gyorsan ledobálta magáról a felesleges cuccokat, a táskát, kabátot, sálat és sietett vissza a Moni’s Ékszerbolthoz. Kicsit fázott az utcán fekete zakójában, de már nem volt kirívó, hanem képes lett a beazonosulásra, hogy észrevétlen bejusson.

Odabent elsőként az olasz nagykövetet ismerte fel, aki a feleségével volt jelen. Lili Málna meghúzta magát és figyelt, mégsem sikerült rájönnie, hogy mi volt az esemény apropója, kik és miért rendezték. Pezsgőt és falatkákat kínáltak a vendégeknek és távozáskor mindenki, – ahogy ő is -, kapott egy ezüst pillangós medált vékony ezüstláncon, goodbye ajándék gyanánt. Megköszönte, majd nyugodtan mehetett netezni, amúgy nem bírt volna magával, elvégre programfüggő volt!

                                  * * * * * * * * * * * * * * *

2./ KÖNYVBEMUTATÓN A HOTEL ASTORIÁBAN – Business First

„Kényes feladatra vállalkozott Debreczeni József. És nem csupán a téma miatt. Hisz „A 2006-os ősz” című könyv az utcai zavargások időszakáról és hátteréről szól, mindazokról az eseményekről és politikai összefüggésekről, amelyek végül Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondásához (majd a szocialista párt súlyos vereségéhez) vezettek. Debreczeni József most a Demokratikus Koalíció alelnöke, a párt vezetője pedig a volt kormányfő, Gyurcsány Ferenc.”

– Akkor még nem voltam potyázó!

– Tudom, fizetős voltál!

Novemberben a Hotel Astoriában tartózkodtak hárman a csapatból, egy könyvbemutató kapcsán: Lili Málna, Nőcsábász és Csiga Janó. Utóbbi nosztalgiázott és azt elevenítette föl, hogy régen ide jártak sörözni a haverjaival és fizettek a fogyasztásért. Akkorra ez már szinte elképzelhetetlen volt róla, olyannyira megváltozott, az élősködés lett az élete, fizetni nem akart semmiért! Miközben várakoztak a könyvbemutató kezdetére. Nőcsábász az aktuális barátnőjéről beszélt, neki ez volt az állandó témája, a nők, a nők és hogy melyiknél alszik éjszaka. De a nőkön kívül könyvekre is hajtott, sok-sok könyvbemutatón vett részt, ahonnan sajtópéldányokat gyűjtött be nagy szorgalommal. Sajtósnak adta ki magát, pedig már régóta nem volt az, csak szélhámoskodott, azért hogy valamivel később egy ismerős antikváriusnál eladhassa ezeket a bizonyos könyveket. Üzlet az üzlet! Még a könyvbemutató kezdete előtt Nőcsábász kérdőre vonta Lili Málnát:

– Tényleg lespangliztad a Tituszt, azt a mogorva vénembert?

– Mit csináltam vele?

– Orálisan kielégítetted?

– Nem! Ez csak Irika koholmánya, ő terjeszti rólam! 

„Nem hiába volt ott délben az Astoria Szállóban többek között Herényi Károly, Kerék-Bárczy Szabolcs, Bauer Tamás, Kuncze Gábor és Niedermüller Péter, és dedikáltattak már a műsor előtt a legtöbben. A kérdező Vágó István a szocialista idők nagy történészétől, Ormos Máriától kérdezte meg, hogy volt-e annak történelmi előzménye, hogy a Fidesz 2006. október 23-án az Astoriára szervezett nagy tüntetést. Ormos szerint nincsen, úgyhogy ez eleve nagyon gyanús. Előtte viszont még küzdött a mikrofonnal,…“

ÁTKOZOTT IRIKA! Lili Málna fortyogott magában, az ukrán nő alaposan hírbe hozta, ráadásul nem csak ezzel kezdte ki, hanem sok minden mással is megdobálta. Sokadszor mérgelődött ezen és továbbra sem tudta a megoldást, hogyan védekezhetne ennek a kirafinált és alattomos nőszemélynek a támadásai ellen. Igazi megváltás volt a számára mikor elkezdődött a könyvbemutató, mert lekötötte erősen cikázó gondolatait. 

„A rendőrség csapdahelyzetbe került. Egyrészt kötelessége volt feloszlatni a nem bejelentett, erőszakos szélsőjobboldali tüntetőket, másrészt megvédeni az Astoriához hívott demonstrálókat. Ráadásul a sok esemény és a Budapesten tartózkodó külföldi delegációk miatt a szokásosnál is kevesebb rendőr állt rendelkezésre. Ugyanakkor egy magas rangú holland rendőrt idézve Debreczeni közölte: a gumilövedék nem okoz sérülést, mármint annak nem, aki a rendőri felszólításnak eleget téve elhagyja a helyszínt.”

Csiga Janó pont akkorra élénkült fel és odaadóan kezdte el hallgatni a 2006 őszéről szóló eszmecserét. Mint később kiderült, azért mert neki is voltak személyes megtapasztalásai ebből az időszakból. Napokon keresztül élesben követte az eseményeket, ott volt az egyik gócpontban, a Blaha Lujza téren és környékén, közelről látta az összecsapásokat. Például mikor kiverték valakinek a szemét, aki nem állt tőle túl messze. Hogy kihúzkodták az embereket az étteremből és megverték őket, hogy 25 fős rohamosztagok nyargalásztak és ütlegelték, akit csak értek. Csiga Janót megkímélték ugyan, de végignézte azt, hogy a Rókus Kórház előtt ácsorgó férfinek egyszerre többen nekimentek és addig verték, amíg az a földre nem került, majd rugdosni kezdték.

„Más kérdés, hogy a 2006-os eseményeket átértelmező jobboldali propagandát ismerve Vágó István állításával aligha lehet vitatkozni: „arcátlan történelemhamisítás játszódik le a szemünk előtt”. Debreczeni József ehhez annyit fűzött hozzá, hogy általa tisztelt személyektől még a baloldalon is megjelennek olyan vélemények, amelyek nem ismerik – vagy figyelmen kívül hagyják – a tényeket. Így például azt, hogy 2006 őszén több rendőr sérült meg, mint civil, és több rendőrrel szemben indult eljárás, mint randalírozó ellen.”

Minden emlék nagyon megmaradt benne. És volt még valami, amin azt mondta, soha nem tud majd napirendre térni. Egy rendőrautóból kiszállt négy civil ruhás férfi, sebtében csuklyát tettek a fejükre és támadásba lendültek. De nem a tömeget célozták meg, hanem a rendőröket. Csiga Janó alig hitt a szemének! Rendőrök támadtak rendőrök ellen, nem is kis agresszivitással! Lili Málna még sosem látta ilyen komornak az elbeszélő Janót, amiből megérezte 2006 őszének a súlyát. A könyvbemutató végeztével ők ketten rámentek az Astoria éttermében a sütikre és az üdítőkre, illetve a könyvbemutatót követő fogadásra, Nőcsábásznak azonban még „dolgoznia” kellett, megszereznie magának az őt legkevésbé sem megillető sajtópéldányt. BUSINESS FIRST!

* * * * * * * * * * * * * * *

3. / AZ ÜGETŐ SZILVESZTER VIP-JÉBE – észrevették belógásukat

Mikor Lili Málna kiszállt a metróból a Pillangó utcánál, egészen megrémült, mert egy hatalmas kígyózó sort pillantott meg. Ráadásul a metróból kiszállók többsége is becsatlakozott, tovább növelve a sor hosszúságát. Mintha mindenki a Kincsem Parkba igyekezett volna! A programista nő nem követte a példájukat, ahelyett hogy beállt volna a sorba, lelassította lépteit, és gondolkozott mit csináljon. Csak azt tudta, hogy ő nem fog beállni a sorba. Ha ezen múlik, hogy bejusson már föl is adta a próbálkozást, megy innen, akkor az Ügető Szilveszter számára elmaradt.

14:00 I. FUTAM  / 14:30 II. FUTAM  / 14:40 Az év lova: Quelindo és a legeredménye- sebb magyar tenyésztésű telivér: Megkapó köszöntése (gyep)  / 14:55 Parádé – III. FUTAM – Zenthe Ferenc Emlékverseny – Trimedio Kupa  / 15:00 III. FUTAM – Zenthe Ferenc Emlékverseny – Trimedio Kupa  / 15:10  Az év ugrólova: Diplomata és az év agara: Rally köszöntése (gyep)  / 15:25 Díjátadás (III. futam) Zenthe Ferenc Emlékverseny – (színpad)  / 15:35 Parádé – IV. FUTAM – Bubik István Emlékverseny  / 15:45 IV. FUTAM – Bubik István Emlékverseny  / 15:55 Az év ügetőlova: Rinette Streamline és a legeredményesebb magyar tenyésztésű ügető: Time To Say Goodby köszöntése (gyep)  / 16:05 Díjátadás”

Lassú lépésenként araszolgatott előre a tömött sorban várakozók mellett. Egy lépcsőhöz jutott, miután azon lement, már meglátta a hosszú sor elejét is. Két nagydarab biztonsági őr állt a bejáratnál, két fiú pedig jegyeket árult egy asztalnál, de mintha nem lett volna különösebb rutinjuk, mert igen lassan haladt a jegyek eladása. Lili Málnára nem szólt rá senki, elöl állhatott és nézelődhetett. Arra a pillanatra várt, amikor beléphet majd észrevétlenül. És akkor azt látta, hogy az egyik jegyeladó fiú föláll és távozik, szép lassan teszi, pont úgy ahogy addig a jegyeket is árulta. Ezután már csak egyetlen fiú szolgálta ki a hosszú tömött sorban ácsorgó rengeteg didergő embert! HIHETETLEN! – csodálkozott Lili Málna. Pont akkor jött el az a pillanat amire várt, hogy HUPSZ, beléphetett volna. De saját magán is meglepődve, tovább állt a helyén, sőt még az egyik őrt is megszólította:

– Elnézést kérek, de kilométeres sor áll. Nem lehetne, hogy többen árulják a jegyeket?

– Én már mondtam a szervezőknek, de hiába!

– Majdnem a metróig ér a sor!

– Hallod, a metróig ér a sor?! Nem merek kimenni, mert még megvernek!

Egyik őr együtt érző volt a hidegben didergő tömeggel, jól tudta, milyen rossz a hidegben kint állni. Másik őr nem szólt semmit, de a gesztusaiból ugyanazt lehetett kivenni, tisztában van vele, hogy másként kéne, de nincs beleszólása neki sem.

Lili Málna már odabent lépkedett az Ügető területén, (a következő adandó alkalmat nem hagyta ki, és belépett észrevétlen), de még nagy utat kellett megtennie. A pálya másik oldalára szeretett volna eljutni, a sajtósok gyülekező helyére, ott beszéltek meg találkozót egy Bajszos úrral. Útközben nagyon fázott, mert azt mondta neki előző nap a férfi, hogy ne legyen rajta kabát, úgy könnyebben bemehetnek majd a VIP-be. Öltözzön jól alá, hogy ne fázzon, de kabátot, azt ne hozzon, elég lesz egy vékony orkán, amit majd összehajt, és úgy tud eltüntetni a táskájába, mintha az nem is lenne! Lili Málna szófogadó volt, kabát nélkül, orkánban és fázva, sietve tette meg a nagy utat, aztán beült a sajtósokhoz és várakozott. Ivott egy teát, próbált felmelegedni. Előbb nem ismert senkit, majd jött egy sportfotós, Elefántfülű a nagyfiával, (a fiút szinte mindenhova magával cipelte). Váltottak a fotóssal néhány szót, majd Lili Málna várakozott tovább, és nem hiába, mert belépett az ajtón Bajszos úr, aki szintén váltott pár szót Elefántfülűvel, ivott egy ásványvizet majd azt mondta, amit az indulás előtt szokott mondani: ÁJDE! – és már mentek is a VIP felé, őket semmi más nem érdekelte.

„16:20 V. FUTAM  / 16:30 Championok köszöntése – (színpad)  / 16:55 VI. FUTAM  / 17:05 Kupa győztesek köszöntése mindkét szakágban (színpad)  / 17:25 VII. FUTAM  / 17:30 Sztárvendég Wolf Kati (fűtött buli sátor)  / 18:00 VIII. FUTAM  / 18:20 Parádé – Lovaregyleti Díj  / 18:30 IX. FUTAM – Lovaregyleti Díj  / 18:40 Lovaregyleti Díj díjátadása (színpad) / 19:00 X. FUTAM – B.Ú.É.K. 2016 Hendikep /19:10 Tűzijáték”

Levették az orkánkabátjukat, és eltüntették a táskájukba, elegánsan voltak felöltözve. A lifthez mentek, Lili Málna kezdő lévén, kevésbé tudott eligazodni. A férfi viszont kiválóan ismerte a terepet, rögtön tudta az utat, hiszen évtizedek tapasztalata állt mögötte. Viszont a lift, ami egyenesen beszállította volna őket a VIP-be, az nem működött. A francba, abba!  Elindultak hát gyalog, a lépcsőkön föl az emeletre, ami sokkal rizikósabb volt. Az első fordulónál már meg is állította őket egy idősebb hölgy: SEGÍTHETEK? Nyilvánvalóan nem szerette egyikük sem amikor így megszólították őket, Lili Málna egyenesen „kés a hátba” kérdésnek hívta.  Majd az történt, ami ezután a kérdés után rendszerint történni szokott, mehettek ugyanoda vissza ahonnan elindultak, ki lettek rúgva! Mit volt mit tenni, engedelmesen indultak lefelé, vissza a lépcsőkön, a nő lehorgasztott fejjel baktatott, azt hitte tényleg elhagyják a helyszínt. De nem! Arra kapta föl a fejét, mikor meghallotta: PSZT! Az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező Bajszos úr intett neki, hogy újra startolnak, mire a nő egyből fölélénkült. Kicsit gyorsabban szedték a lábukat, ezúttal nem is állította meg őket senki, pillanatok alatt bejutottak a VIP-be ahol nagy meglepetésükre egyből ismerőssel találkoztak: Marcóval, aki Nőcsábász barátja volt.

–  HELLO!

–  MARCO, SZIA!

Marco épp egyedül tartózkodott a LOVI VIP-jében, mivel a barátját, Nőcsábászt egy baleset miatt kórházban kezelték. Ráadásul nem csak hogy legálisan érkezett, de még az ottani biztonsági főnök is régi, kedves ismerőse volt! December 31-e Szilveszter volt, és annak ellenére, hogy könnyen ismerkedett, igényelt volna maga mellé valakit, akit valamilyen szinten ismer, az ünnepek már csak ilyenek! Pont jókor esett be a két csapattag, akik szintén örültek a Marcóval való találkozásnak. Rögtön be is kapcsolódtak hozzá, aki legálisan, igazi VIP meghívóval rendelkezett, ami legalizálta az ő jelenlétüket is, mert észrevették ám a belépőjüket, nem sokkal később őrt állítottak a lift, illetve a lépcsőfeljáróhoz. Rajtuk kívül további hívatlan vendég már nem tehette be a lábát! Az utánuk érkező Csiga Janónak nem volt szerencséje, azonmód eltanácsolták az őrök, kulloghatott el a hidegben. Viszont egy jóval előttük érkező programista ismerős simán bejutott, amint arról Marcótól értesülhettek:

–  Egy férfi volt itt a ti köreitekből!

–  KI?

–  Erős narancsszínű volt a pulcsija!

–  A Farkasember?

–  Igen, az!

Látásból jól ismerte, de nem tudta biztosan a nevét. Ebből is látszott, hogy nem tartozott a szorosan vett csapathoz, mert abban az erősen rikító színű cuccokat kedvelő, durva, magányos farkas, igencsak közismert volt. Marco miközben beszélt róla, rámutatott az asztalon lévő, erős narancsszínű szalvétára. Az erős színről egyből rájöttek kiről lehetett szó, csak is Farkasemberről, aki addigra már rég hazament.

– Mondj egy számot!

– 27

– Kisebbet kéne!

– 8

A Lovi VIP páholyán belül is lehetett fogadásokat kötni. Lili Málna nagyfokú járatlanságot árult el a fogadások terén, viszont a 8-as szám, amit mondott, az bejött. A párjával jelen lévő Kárász Róbert is megtette ugyanezt a számot tízezer forinttal, és ők is nyertek, mert a 8-as rajtszámú ló érkezett be elsőként. Több ismert ember tartózkodott a páholyban, köztük a Kincsem Park vezetője. Lili Málna nézte őt, – a kellemes hőmérsékletű és légkörű VIP páholyban,- és arra gondolt, biztos nincs tisztában ez a szimpatikus úr azzal, milyen körülmények között várakoztak a Pillangó utcai bejáratnál az emberek, akik be akartak jönni Ügető Szilveszterre. Biztos nem tudta, hogy a hosszú tömött sort időnként egyetlen fiú szolgálta ki jeggyel ráadásul nagyon lassan. Visszagondolt a sötétre és a hidegre, miközben nézte a férfit, szerencsére megállta, hogy ne szóljon a Kincsem Park vezetőjéhez, csöndben maradt, nem okvetetlenkedett, hanem örült, hogy ott lehetett a melegben és a fényben. Egyszer csak előkerült váratlanul az a bizonyos idősebb hölgy, aki korábban kirúgta a két programistát. Lili Málna észre se vette, viszont Bajszos férfi egyenesen szembe találkozott vele. Az idősebb hölgy azt mondta: Látom, mégis csak bejöttek! Persze a rutinos és dörzsölt Bajszos férfi, az ő simulékony modorával, gyorsan lekezelte a dolgot, így a hölgy a továbbiakban már békén hagyta őket.  A VIP-ben finom meleg kaja volt, valamint sör, bor és üdítők, ezeket ingyen lehetett fogyasztani, viszont a rövid italok és a pezsgő pénzbe kerültek. Ettek-ittak, beszélgettek, nézelődtek és fogadásokat kötöttek. Marco kicsit fölöntött a garatra, mert vásárolt egy üveg pezsgőt, amit szinte egyedül ivott meg és udvarolni kezdett egy pincérnőnek. Nagyon gyorsan elszállt az idő, túl gyorsan is, biztos hogy éjfél utánig is maradtak volna, sőt akár hajnalig is, de hát nem lehetett, a tűzijáték után legnagyobb sajnálatukra vége lett a programnak. Így is az utolsók közt távoztak, a biztonságiak nagyon kedves főnöke kísérte ki őket. A kijárat előtt Marco és a biztonsági főnök még egyszer összeölelkeztek, mert egy focicsapatban játszottak ők régen, majd utóbbi barátságosan elbúcsúzott mindnyájuktól. Hárman mentek tovább, a Szilveszter éjszaka még csak akkor kezdődött és számos meglepetést tartogatott. Egyikük váratlanul a szerelemmel találkozott (…)

* * * * * * * * * * * * * * *

4. / SZŐKE NŐ AZ AMERIKAI NAGYKÖVETSÉGEN – Independence Day


„A függetlenség napja (Independence Day) vagy egyszerűen július negyedike (Fourth of July) az Amerikai Egyesült Államok egyik szövetségi ünnepe. Az amerikaiak ezen a napon ünneplik a Függetlenségi Nyilatkozat 1776-os kihirdetését, melyben országuk kinyilvánította függetlenségét Nagy-Britanniától. A kontinentális kongresszus 1776. július 2-án hagyta jóvá a Függetlenségi nyilatkozat szövegét, a küldöttek pedig két nappal később megszavazták azt. Az írást nyilvánosan először július 8-án olvasták fel Philadelphiában, majd 19-én elrendelték annak pergamenen való rögzítését, amelyet a küldöttek végül augusztus 2-án elláttak kézjegyeikkel.”

– „Amerikán” voltam ma.
– Az egy nagydolog!

Lili Málna kitalálta magának, hogy elmegy július 3-án az amerikaiak függetlenség napi ünnepségére. Romantikus elképzelés volt, ha a fejével gondolkozik, egyből tudja, hogy  az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségére nem juthat be csak úgy, de ő a szívével találta ki, egyfajta szőke női hozzáállással: OLYAN JÓ LENNE, ÚGY SZERETNÉM! Aznap értesült arról, hogy délután 14:00 órakor kezdődik az esemény és úgy tervezte, hogy fél órával korábban érkezik majd a helyszínre. De csak pár perccel előbb ért a nagykövetség épületéhez, ahol járkálgatni kezdett, nem tudta hol a bejárat, magas sarkú cipőben volt, ami nehezítette számára a dolgot. Tömeg? Autók? Nyüzsgés? Sürgés-forgás? VALAMI? Bármi? Semmi nem volt, csak csönd és nyugalom, bulinak semmi nyoma. EZ MI? Kereste tovább a bejáratot, egyre csak ment a rendkívül komoly és magas kerítés mentén. És akkor végre megjelent valaki, egy ismeretlen férfi elegánsan, finom, sötétkék öltönyben, jóképűen. Szőke nőben felcsillant a remény, hogy itt mégis csak buli lesz! Ismeretlen férfi a nőhöz fordult a kérdéssel: Hol van itt a bejárat? Mivel mindketten a bejáratot keresték, könnyű volt közös nevezőre jutniuk. Önhöz csatlakozom! – mondta a nő behízelgő hangon és máris együtt folytatták útjukat.


– Két óra egy perc van!
– Azon az egy percen már nem múlik!


Ismeretlen férfi előre akarta engedni szőke nőt a kerítés menti keskeny úton, de a nő jobban érezte magát a férfi háta mögött lépdelve. Mindketten úgy találták, hogy túlzott a csönd az épület körül, amit nem igazán értettek, de iparkodtak tovább a céljuk felé.


– Jó napot kívánok! A rendezvényre jöttünk!
– ÁLLJON HÁTRÉBB! Itt nincs semmiféle rendezvény!


A nagykövetség kapujában álló zord, egyenruhás biztonsági őr kezébe vette a meghívót, amit az ismeretlen férfi felé nyújtott. Szőke nő csak egy pillanatra látta, ÓH, DE SZÉP! – gondolta magában. A nagyon zord őr tüzetesen végigolvasta a meghívó szövegét, majd kijelentette: Rossz helyre jöttek, a Zugligeti út 93-ba menjenek!

– Meghívom Önt egy taxi útra!
– Nagyon köszönöm!


Meleg volt és poros az utca, félre álltak a zöldbe, várták a taxit, közben bemutatkoztak egymásnak. Gyorsan megérkezett a kocsi, beszálltak és ismeretlen férfi bemondta a Zugligeti úti amerikai rezidencia címét. Óriási dugó volt a kivezető úton, emiatt a férfi türelmetlenkedett, azt mondta nem fogják hallani az új nagykövet beszédét, amit a nő is sajnált kihagyni, mert érdeklődő típusú volt. Majd az út nagy részét hallgatagon töltötték, mindketten gondolataikba mélyedve. Lili Málna arra gondolt, hogy ha nem csúszta volna el a betervezett fél órát szomszédja miatt, akkor nem lenne most ott a sárga taxiban, a Szabadság téren a túl szigorú őr elzavarta volna őt azzal, hogy nincs náluk semmiféle rendezvény. Nem lett volna továbblépés! Habár az még semmit nem jelentett, hogy egy taxiban utaztak, mégis a férfi mellett azt érezte, hogy bejuthat az ünnepségre, a kedves ismeretlen reményt adott neki. A sárga taxi átjutott a nagy körúti dugón, átmentek a Margit hídon és kezdték elhagyni a II. kerületet. Akkor egymásra néztek és megint beszélgetni kezdtek, kedvesen és udvariasan kommunikáltak, mintha jó ismerősök lennének, nem lehetett észrevenni, hogy kevéssel azelőtt találkoztak először. Aztán a sofőrnek is különféle meglátásai keletkeztek, amiket megosztott velük. A nő csöndben maradt, a férfi belekezdett a taxissal valamilyen útirány pontosításba.  Az autó elérte a XII. kerületet és rátért a Zugligeti útra, 14:30 körül érkeztek meg a rezidencia elé, odabent a hivatalos program már fél órája zajlott. Amíg a férfi kifizette a 4400 forintot, addig a nő kinézett az ablakon. A villa oldalában két sorban álltak a biztonsági emberek, rendőrök, egyenruhások, civil ruhások és kormányőrök. Kordonokat feszítettek ki, a Zugligeti út egy részét lezárták, és mindkét oldalán álltak rendőrök. Közvetlenül a rezidencia kapuja előtt, öt hölgy fogadta az érkezőket. Szőke nő leginkább azon rémült meg, mikor azt látta, hogy egy vendég, aki az öt hölgy előtt állt, épp az igazolványát mutatta be nekik. Lehet, hogy itt valamilyen igazolványt is fognak kérni? Semmi nem volt nála, táska nélkül érkezett. Úgy döntött, hogy nem fog tovább nézelődni, nehogy még jobban félni kezdjen, kizárólag csak a férfire fókuszál! Miután a férfi végzett a fizetéssel, kiszálltak együtt a taxiból. Eddig minden rendben is volt! De akkor viszont egymás után kezdtek odajönni a férfi kollégái, úgy tűnt, mintha már türelmetlenül várták volna, mindemellett csúnyán nézték Lili Málnát, mintha őt tették volna felelőssé a félórás várakozásukért. Ekkor a férfi, – pont olyan kedvesen, ahogy addig is viselkedett, – így szólt:


– Akkor én most elbúcsúzok! Jó szórakozást kívánok!
– Köszönöm!

A férfiben fel sem merült, hogy a nőnek nincs meghívója. Pedig nem volt, hívatlanul érkezett. Lili Málna szomorúan pillogott, nehezére esett kipréselni magából a választ, mintha kicsúszott volna a lába alól a talaj, borzalmasan érezte magát. Az utcán egy kisebb hadsereg állt a rezidenciát vigyázva, mert odabent volt az új amerikai nagykövet, a magyar belügyminiszter és külügyminiszter, és ki tudja még, ki mindenki más! Ott állt az utcán magas sarkú cipőjében, amiben nehezen tudott lépkedni. Mivel ő továbbra is be szeretett volna menni, a nagyfokú pánikot, ami megszállta azonnal félre kellett raknia, nem uralhatta el. A pánikot félre tette és bement! Kizárólag azért sikerülhetett neki, mert mindenki azt hitte, hogy az ismeretlen férfi párja, hiszen együtt szálltak ki az autóból, az egész utca látta. Rengeteg szempár figyelte őket, ha csak a leghalványabb gyanú is felmerült volna, egyből megállítják. De nem merült fel a legkisebb gyanú sem! Szőke nő besétálhatott az amerikai nagykövetségi rezidenciára, teljesült a vágya! Egyetlen ismerőssel találkozott a függetlenség napi ünnepségen, a mindenre Bólogató Amerikaival, akiről úgy tudták a csapatban, hogy C.I.A. ügynök.

* * * * * * * * * * * * * * *

A budapesti szubkultúrának van egy csoportja, melynek tagjai műsorfüzetből, internetről programokat keresnek maguknak, ha nem is annyira a kultúra, mint inkább az eszem-iszom, alkalomadtán az ajándékok kedvéért. Fölveszik az öltönyüket és megjelennek ott, ahol épp esemény van, leeszik az asztalról a pogácsát és fölisszák a bort. (…)

A szerzőnek egy budapesti szubkultúra vonta magára a figyelmét, melynek tagjait, úgy vonzották a rendezvények, mint lepkét a fény. Három kezdő programista útkeresésein, próbálkozásain, botlásain, sikerein, kudarcain keresztül vázolta föl ennek a csapatnak a mindennapjait. A programfüggők életéről szóló humoros hangvételű novellákat tartalmaz a SZUBKULTI.

Könyvek a LÍRA és a BOOK24 boltjaiban kaphatóak.

SZUBKULTI

Szerző: Koroknay Klára

EAN (vonal) kód: 9786150108230

Terjedelem: 136 oldal

Kötés: Puhanytáblás

ÁFA kulcs: 5%

Kiadás éve: 2021

ISBN: 9786150108230

Megjelenés dátuma: 2021.

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szubkulti

https://www.book24.hu/kiado/koroknay-klara

BEETHOVEN/BRAHMS – a Nemzeti Filharmonikusok május 12-i hangversenye

Beethoven és Brahms: a klasszika és a romantika két kulcsfigurája ígér tartalmas élményt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar koncertjén május 12-én este a Müpában. A Beethoven-műveket kínáló első részben ismert hangszeres darabok fognak közre rövid kantátakülönlegességeket –az öt Beethoven-mű közül három esetében lényeges a német irodalom inspiráló szerepe. Brahms utolsó szimfóniája egyszerre modern és múltba forduló. A koncert szólistája a fiatal hazai hegedűsnemzedék kiválósága, Pusker Júlia, a jeles kanadai karmesternő, Keri-Lynn Wilson az NFZ visszatérő vendége.

Az Egmont-nyitány Goethe-dráma kísérőzenéjéhez készült, a ritkán hallható Elégikus ének Johann Christoph Friedrich Haug versét zenésíti meg, maga a rövid vers pedig egy régebbi költő, Johann Georg Jacobi haláláról emlékezik meg. Goethéhez tér vissza a műsor másik kantátaritkasága, a Szélcsend és szerencsés hajózás, amely a költőfejedelem két versét foglalja zenébe – később ugyanez a két vers Mendelssohnt koncertnyitány komponálására ihlette. A vokális művekkel ellentétben a két hegedűrománc abszolút zene, irodalmi háttér nélkül. Érdekességük, hogy Beethoven termésének legszelídebb részéhez tartoznak: egyikben sincs küzdelem, szenvedély – csak a hegedű átszellemült dalolása. Brahms IV. szimfóniája izgalmasan modern vonásai mellett a negyedik tétel passacagliájával a barokk kor komolyságába réved vissza.

Pusker Júlia a londoni Royal Academy of Music neveltje, többek közt Pauk György tanítványa, a koncert karmestere, Keri-Lynn Wilson pedig Kanada büszkesége, aki hajdan a New York-i Juilliard School of Music falai között szerezte tudását. Mára Amerikán kívül Európában is megbecsült interpretátora mind a koncertrepertoár, mind pedig az operairodalom remekeinek.

Koncertajánló videó / Keri-Lynn Wilsonhttps://www.youtube.com/watch?v=eySmrg4L6LY
Program: Május 12., csütörtök, 19:30 – Müpa Ludwig van Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84
Ludwig van Beethoven: Elégikus ének, op. 118
Ludwig van Beethoven: Szélcsend és szerencsés hajózás, op. 112
Ludwig van Beethoven: Két románc hegedűre és zenekarra – G-dúr, op. 40, F-dúr, op. 50
Johannes Brahms: IV. (e-moll) szimfónia, op. 98
Km.: Pusker Júlia hegedű, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Nemzeti Filharmonikus ZenekarVezényel: Keri-Lynn Wilson

Következő hangversenyeink: 2022. május 14., szombat, 18:00 –  Müpa A Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbatermePróbatermi vendégség – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar művészeinek kamarakoncertje
Házigazda: Buzás Aida, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar programmenedzsere

Részletes program: https://nfz.jegy.hu/program/probatermi-vendegseg-kamarazenei-berlet-5-123536
2022. május 17., kedd, 19:30 – Pesti Vigadó Díszterem
Évszakok
Joseph Haydn: Az évszakok, Hob. XXI:3
Km.: Szutrély Katalin szoprán, Pataki Dániel tenor, Bakonyi Marcell bariton, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
Részletek: https://nfz.jegy.hu/program/evszakok-paszti-berlet-4-123537
2022. május 30., hétfő, 19:30 – ZeneakadémiaA magyar klasszikus zene napja
70 éve született Kocsis Zoltán

A Nemzeti Filharmonikusok és a Zeneakadémia Koncertközpont közös szervezése 
Dohnányi, Dragony Tímea, Bartók és Kodály Km.: Rőser Orsolya szoprán, Bakos Kornélia alt, Brickner Szabolcs tenor, Cser Krisztián basszus, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Oliver von Dohnányi
Részletes program: https://nfz.jegy.hu/program/a-magyar-klasszikus-zene-napja-70-eve-szuletett-kocsis-zoltan-132966
Sok szeretettel várjuk Önöket!

SZUBKULTI – egy budapesti szubkultúra

5./ Aki véletlenül került a programisták közé – MERCI

Kivezetem a Mercikét, mert rossz karszalag van rajta!

Jól van, TESSÉK! Vezessél ki!

Egy vasmarok fogta meg a nő karját, egy fekete ruhás, nagy testű, „golyófejű” biztonsági őr kezdte el kifelé vezetni, ebből a fogásból sosem tudott volna Merci szabadulni. Mégsem félt, még csak meg sem szeppent, sőt még tetszett is neki, nevetgélve vonult. A „golyófejű” biztonsági őr pedig kifejezetten félelmetes külsejű és szemmel láthatóan erős volt, akinek még a szeme se rebbent, zordan vezette Mercit. Annak ez érdekes volt egy darabig, aztán megunta, és csak annyit mondott: Jól van! Hagyjál már Macesz!

Macesz abban a pillanatban elengedte a nőt, egymásra néztek és mosolyogtak, látszott, hogy kedvelték egymást. A férfi foglalkozását tekintve biztonsági őr volt, azonban épp nem volt szolgálatban, hanem a programista csapat egyikeként, rendezvényen tartózkodott. Eközben történt az, hogy rövid időre kitört belőle a biztonsági őr, és pusztán szórakozásból Mercit kezdte el dresszírozni.

          * * * * * * * * * * * * * * *

6./ Merci megnyitókon ismeri meg a programfüggőket

–  És most tényleg csak emiatt verték le a falat?

–  IGEN!

–  HUÚH!

–  De majd helyre lesz állítva!

–  Akkor jó!

„Tizenöt fiatalból álló művészcsoport most bebizonyítja, hogy még az alkotás is jobb együtt, illetve, hogy az egyes művészeti ágak remekül megférnek egymás mellett. A kiállítás szereplőit alkotó „többség”, azaz a fiatalokból álló művészpárosok és csoportok most bebizonyítják, hogy az egyes művészeti ágak remekül megférnek egymás mellett, illetve, hogy a társakkal való munka egészen új élményekkel gazdagítja az alkotás folyamatát.”

Műcsarnok hátsó termei gyönyörűek, üresen is el lehet őket csodálni, apszis és kereszthajók. Mercinek éves bérlete volt a Műcsarnokba, (nyereményjátékon nyerte), így minden tárlatvezetésen részt vett egy teljes évig. Egyszer azzal kellett szembesülnie, hogy az egyik szép teremben két nagyméretű falról is leverték a vakolatot és a törmelék alatta állt fölhalmozva. Amit ő inkább félelmetesnek tartott, mint ötletesnek és inkább destruktívnak, mint konstruktívnak. Egyik oldalon a fal nagy méretéhez képest kis betűkkel, kirakva egy szó: LOVE. A pusztítás rövid megtekintése után ment tovább, magában némi akasztófahumorral azt gondolta, hogy legközelebb hullák vagy levágott fejek lesznek a kiállításon egy PEACE fölirattal. De végül is a fal helyre lesz állítva, hiszen a záró tárlatvezetés egyik kurátora megmondta!

„A tizenöt művészcsoport – mint a Tehnica Schweiz, az Asztaltársaság vagy az 1000% – között olyanokat is találunk, melyekben a legkülönbözőbb műfajok, az építészet, a képzőművészet, a médiaművészet, a design vagy az irodalom képviselői dolgoznak együtt. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül megrendezett tárlaton kiállított művek az alkotóközösségekben munkáló folyamatokat elemzik, illetve a Műcsarnok mint kiállítási helyszín közösségi térként való hasznosítására tesznek kísérletet.”

Voltak érdekes dolgok is a Műcsarnok „Egyszerű többség” című kiállításán. Lelenczi Merci annyira nézelődött, hogy kicsit lemaradt valahol, így nem hallotta egy újabb nagy színtér, a körös-körbe fóliázott terem történetének elejét. Itt egy szép nagy teremből semmi sem látszott, négy falát elejétől a végéig fólia borította. Mikor becsatlakozott a többiekhez, a másik kurátor: Gábor épp azt ecsetelte, hogy a fóliát azért rakták föl, hogy a terem ornamentikáját kiradírozzák, az álmennyezetet pedig azért szedték föl, hogy oda bepillantást lehessen nyerni. Jesszusom! – hüledezett Merci magában.

–  Akik az álmennyezetet leszedték, azok verték le a falat is?

–  NEM!

–  Nem?!

Két rommá tett termet lehetett megtekinteni a kiállítás keretén belül Egyik helyen a fal leverve, fólia alatta, törmelékkel rajta. Másutt szintén fólia, onnan az üvegablakos álmennyezet hiányzott. Merciben joggal  fölmerülhetett, hogy ugyanaz a ROMBOLÓ tábor csinálhatta mindkettőt. Emiatt tette föl a férfi kurátornak a kérdést: Akik az álmennyezetet leszedték, azok verték le a falat is? És a nemleges válasz kifejezetten meglepte. 

Szétverni a Műcsarnok gyönyörű termeit?! A kiállítás nagyon életszerű és valóságot tükrözően pokoli volt. De eltántorítani akkor sem lehetett őt, járta szorgalmasan a különféle helyeken lévő tárlatokat. Látni és tanulni akart, megtudni milyen a kortárs művészet.  Nemcsak a Műcsarnokba járt, hanem sok más helyre is, az Ernst Múzeumba, a Szépművészetibe, a Ludwig Múzeumba, a Kogart Galériába, a Virág Judit Galériába, (…), mindenhová, ahova csak lehetett. Festeni akart. Rajzolni tudott, egyszer felvették fázis rajzolónak egy rajzfilmstúdióba, festeni viszont sosem festett. Látni és tanulni vágyott, megtudni milyen a kortárs művészet. Időnként ugyan kifakadt, például a Viziváros Galériában, amikor meglátott ott egy nagyméretű szürkére festett vásznat, művészeti alkotásként. Egy vászon lefestve szürkére, ez lenne a műalkotás? Muszáj volt elmondania bánatát a galéria vezetőjének, hogy mennyire szenved ezektől az úgynevezett „műalkotásoktól”, sokfelé megy és rosszak a tapasztalatai, az Ernst Múzeumban gumicsizmákat látott kiállítva és régi típusú mosdókagylókat. HÁT, MI EZ? A Ludwig Múzeumban pedig régi és ócska székek voltak egymás után, és egymáshoz közel felszögezve a falra. ÉS EZ MI? 

Akkor a Viziváros Galéria vezetője elmagyarázta, hogy ez a korszellem és jobban teszi, ha belenyugszik, mert hogy, (bár neki se mindig tetszik de), ez van. Merci hálás volt a beszélgetésért, sok mindent megtudott, és nagyon rajta volt, hogy belenyugodjon! Egy új szót is tanult: ZEITGEIST.

Járt tovább serényen, sosem volt pénze, ezért hogy ingyen nézhesse meg a múzeumi kiállításokat, elment az ingyenes megnyitókra. Meghallgatta a megnyitó beszédet, megnézte a képeket vagy szobrokat, valamint az időszaki kiállításon túl az állandó kiállításokat is, majd ezután távozott. Nem borozott, nem pogácsázott, eszébe se jutott, hogy részt vehetne egy-egy fogadáson.

          Mivel sokat járt megnyitókra, feltűnt neki, hogy pár embert mindig mindenütt ott lát. Naivan azt gondolta magában, hogy ezek festők illetve alkotóművészek. Később kiderült, hogy ezek a potyalesők nagy táborából valók voltak, az úgynevezett programisták. Egyikükkel, Bölcsész Lalival beszédbe is elegyedett a „Mia Manóban” ( a Mai Manó Házban), és Lali azonnal bemutatta őt az ismerőseinek, a programista csapat tagjainak. Merci aznap maradt ott először fogadáson. Pogácsából és borból bőven akadt, beszélgettek és jóba lettek Lalival, innentől együtt járták heteken át a kiállítások megnyitóit. Lali bevezette őt a rejtelmekbe, akárhova mentek, Lali mindig valamit magyarázott neki és mutogatta a társaságukhoz tartozó embereket, a „HIÉNÁKAT”.

„DESSZERTEK  / Gyümölcsös chia puding – pohár desszert  / Cappuccino szelet  /  Fűszeres trüffel torta  / Bicskei almáspite  / Lúdláb  / Szatmári szilva”

Merci nagyokat nézett, számára ez egy teljesen új világ volt! Együtt jártak Lalival megnyitóról-megnyitóra napi rendszerességgel, és bár Lali tényleg okos fiú volt, bölcsész végzettséggel és egy festőművész ex-nejjel rendelkezett, elsősorban csak a fogadások érdekelték, a kiállítások kevésbé. Mellette vált Merci „hiénává”, mellette esett át a ló túloldalára, a képeket és a szobrokat felejtette el megtekinteni, onnantól őt is a fogadások érdekelték.

Igazán jól megvoltak együtt egy ideig, Lali bevezette új barátnőjét az ő világába, a „hiénák” társaságba, akiket Lali saját magával együtt megvetett, és az első adandó alkalommal, mikor egy filmes munkát ajánlottak neki, faképnél hagyva mindent és mindenkit, azonnal kiszállt. Merci is továbblépett, és a kiállítás megnyitókon kívül más típusú rendezvényeken is részt vett. Egy konferencián újabb ismerősre tett szert, innentől egy Csiga Janó nevű dörzsölt programistát kezdett el kísérgetni, (akiről azt lehetett hallani, hogy zenész és spion). Hónapokon át együtt járt vele, napi 10-14 órában sajátíthatta el a férfi mellett a „szakmai” ismereteket. És bár Csiga Janó módfelett irigy természetű volt, sajnálta az infókat valamint a jobb programokat megosztani vele, ennek ellenére ha nagyon jól viselkedett, elvétve már igazi, zártkörű, nagyszabású VIP fogadások résztvevője is lehetett. Úgy tűnt, felfutóban volt a „hiénák” közti karrierje!

          * * * * * * * * * * * * * * *

7./ BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT Ráday Mihályt ünnepelik

„A városvédő Ráday Mihályt hetvenedik születésnapján köszöntő kötet megjelent! Ötven érdekes írás a legjobbaktól… Aczéltól, Esterházy Pétertől, Tóth Krisztinán, Spiró Györgyön át, Grecsó Krisztiánig. Vámos Miklóstól, Saly Noémin át Vágó Istvánig, Bródytól Zoránig… Vallomások szerelemről, barátságról, a városról, a világ dolgairól…”

Hogy kevesebb gondja legyen, Csiga Janó megtanította a kezdő Mercit alapvető dolgokra, hogy mikor mit csináljon, mire ügyeljen, mire vigyázzon. Ne siessen, ne keltsen feltűnést, lehetőleg ne hagyja, hogy fényképezzék, finoman viselkedjen, ne vesse keresztül a táskáját a vállán, lehetőség szerint ne regisztráljon, ne adja ki a nevét, (…), csupa fontos kis apróságra okította, egyfajta tanítványként kezelte, akit sűrűn dresszírozhatott. Merci gyorsan tanult, sok függött ezen, hiszen sokféle helyre jártak. Legalább viselkedni kellett tudni, ha már mindenhova meghívó nélkül érkeztek! 

– Érzed? Ez marihuána!

– Éreztem, de azt hittem égett gumiszag!

– Kérjél tőlük egy tengerészt!

– Mi az a tengerész?

Éppen az A38-as hajóról távoztak egy rendezvényről, mentek végig a Duna-parton, közben nézték azokat, akik álldogáltak és cigarettáztak a part mentén. Merci időnként rendkívül tájékozatlan tudott lenni és még soha nem fogyasztott semmilyen drogot, ellentétben Csiga Janóval, aki ahogy megérezte, egyből meg is kívánta „Mariskát”. 

Merci sokáig elfogadta a kisinasságot, hogy mindig engedelmeskednie kellett, hogy az egoista Csiga Janó még azt is elvárta tőle, hogy a gondolatait kitalálja. Merci gyakran érezte rosszul magát mellette, mégis kifejezetten ragaszkodó volt, figyelt és tanult, felismerte már a marihuána szagát és ami még fontosabb volt, hogy észrevétlen tudott bemenni a legelegánsabb és legjobban őrzött rendezvényekre is!

           Volt hogy kora délutántól másnap hajnalig járkálgattak ide-oda, programról-programra. Egyszer mikor egyik helyről készültek átmenni a másikra, az utcán egy kapura kihelyezett virágkoszorút pillantottak meg. Vigyázz, itt buli van! Az amúgy visszafogott férfi, Csiga Janó azonnal felvillanyozódott és belépett volna azon a kapun. Merci simán elsétált volna mellette, (ebből látszott, volt még mit tanulnia), nem tulajdonított jelentőséget a kirakott dísznek.

Csodálkozás közben az jutott eszébe, mikor a belvárosi Zrínyi utcában bandukoltak, ő ránézett egy festett szőke nőre, aki két férfivel kokettált, ez neki nem mondott semmit. Ellenben Csiga Janó értőn nézte a jelenetet, és már közölte is: Ez egy kurva! Innen nem messze van a bordélyház! Janó szinte észrevétlenül, egyetlen fejmozdulatával mutatta merre, közben haladtak tovább egy pillanatra sem álltak meg, csak Merci kapkodta hátra a fejét, hogy lássa, a festett szőke kurtizán épp két külföldi pasit akart befűzni. 

          A zenész-spion Csiga Janó az út hátralévő részében azt magyarázta neki, hogy mi a kurtizánok trükkje, hogy szedik le a férfiak pénzét, ha már egyszer becsábították őket a kupiba, hogy ülik körül többen, drága pezsgőket rendelve, hogy kopasztják meg a pancsereket.

Aztán onnan ám, nem lehet fizetés nélkül távozni! – mondta hangsúllyal. Megtudhatta tőle azt is, hogy csak kísérővel szabad belépni ilyen helyre, aki mellett nincs félnivaló, azt is, hogy Csiga egyszer egy ilyennel volt ott. Olyan elégedett kifejezéssel említette, hogy Merci úgy hitte, valami nagy gengszter kísérője lehetett!

„Ráday Mihály hetvenéves lett, és vele együtt immár hetven éve érik speciális tudása a múltról, építészetről és kultúráról. A legnagyobb adomány pedig az, ha egy ember képes a tudását kifejezni, továbbadni; ahogyan ezt Ráday tette és teszi képekben, hangokban, írásokban évtizedek óta. És hogy kikre is hatott kivételes jelleme és gondolatai által? Erre a kérdésre feleljenek azok nevei, akik – a felesége kérésére – ebben a kötetben egy-egy írás erejéig tiszteletüket és megbecsülésüket fejezték ki a hetvenéves Ráday Mihálynak.”

Bármennyire nézte is Merci azt a virágkoszorút a kapun, neki nem ugrott volna be róla semmiféle buli, pedig Csiga Janónak igaza volt, amint az hamarosan kiderült. Álltak ott és várakoztak, miközben Janó egy gyakorlatias kifejezést tett: Úgy is kijön majd valaki! És akkor mi bemegyünk! Mert ugye, nem csöngethettek be csak úgy, hogy itt vannak, megjöttek hívatlanul egy kerthelyiségbe, a zártkörű bulira, amiről azt sem tudják, hogy miről szól és ki rendezte! Várakozniuk kellett, de ez nem tartott sokáig, perceken belül kinyílt a kapu és kijött rajta egy pár, ők pedig bementek. 

        Valóban buli volt, pezsgő és torta árulkodott arról, hogy valamit vagy valakit, valamiért, valakik ünnepeltek. Foglaljunk állást! – mondta Janó, mire állást foglaltak, azaz leültek az egyedüli szabad asztalhoz, magukhoz vettek pezsgőt, sütit és figyelmesen nézelődtek jobbra-balra. Egészen sok ismert és népszerű embert lehetett látni a résztvevők között. Szívesen elnézték őket, de megriadtak attól, hogy látták feléjük közelíteni Szinetár Miklós a feleségével, Hámori Ildikóval. Ezt igazán nem tudták mire vélni, pedig ők igyekeztek maximálisan észrevétlenek maradni, a házaspár viszont őket nézte és határozottan feléjük tartott. 

Hűha! Gáz van? Levegőt visszafojtva figyelték mi fog történni.Miután a házaspár odaért, megálltak ott és végtelenül udvariasan Szinetár úr megkérdezte, hogy visszaülhetnek-e az asztalukhoz. Csiga Janó hasonlóképp udvariasan reagált, mire Szinetárék mosolyogtak és visszafoglalták az asztalukat. Mint később kiderült, a kerthelyiségben zajló zártkörű partit Ráday Mihály 70. születésnapjának tiszteletére rendezték. Merci és Csiga Janó ott tudott maradni, csak át kellett ülniük máshova. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

* * * * * * * * * * * * * * *

A budapesti szubkultúrának van egy csoportja, melynek tagjai műsorfüzetből, internetről programokat keresnek maguknak, ha nem is annyira a kultúra, inkább az eszem-iszom, alkalomadtán az ajándékok kedvéért. Fölveszik az öltönyüket és megjelennek ott, ahol épp esemény van, leeszik az asztalról a pogácsát és fölisszák a bort. (…)

A szerzőnek egy budapesti szubkultúra vonta magára a figyelmét, melynek tagjait úgy vonzották a rendezvények, mint lepkét a fény. Három kezdő programista útkeresésein, próbálkozásain, botlásain, sikerein és kudarcain keresztül vázolta föl ennek a csapatnak a mindennapjait. A programfüggők életéről szóló humoros hangvételű novellákat tartalmaz a SZUBKULTI. Könyvek a LÍRA és a BOOK24 boltjaiban kaphatóak.

SZUBKULTI

Szerző: Koroknay Klára

EAN (vonal) kód: 9786150108230

Terjedelem: 136 oldal

Kötés: Puhanytáblás

ÁFA kulcs: 5%

Kiadás éve: 2021

ISBN: 9786150108230

Megjelenés dátuma: 2021.

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szubkulti

https://www.book24.hu/kiado/koroknay-klara

Továbbiak:

PIROS CHRISTA: UTAZÁSRA SZÜLETTEM

Újságíró, szinkrondramaturg, szakácskönyvek szerzője és “notórius utazó” – ahogy Piros Christa önmagát definiálta Koroknay Klárinak, a MagisterPress.hu főszerkesztőjének adott interjújában.

– Még nem tudtam olvasni, de már a térképeket böngésztem. Világutazó, felfedező szerettem volna lenni, de aztán rá kellett döbbenjek, hogy már nincs felfedezetlen pontja a világnak, földrajzilag legalábbis. Nem volt kérdéses, hogy a földrajz szakot választom az egyetemen, és az sem, hogy amennyit csak lehet, utazok. A 80-as években azonban ez nem volt annyira egyszerű. Nyugatra csak minden harmadik évben mehettünk. Édesanyám közel 50 éves volt, mikor először kiengedték Nyugatra, én szerencsésebb voltam, édesapám útlevelébe beírva, 15 évesen eljuthattam vele Bécsbe és Olaszországba.

– Édesapád híres grafikus művész volt.

– Igen, ő tervezte 1989-ben az új, ma is érvényes Magyar Köztársasági Címert.

– Milyen emlékek fűznek az első utazásodhoz?

– Lenyűgözött, hogy mindent kapni a boltokban….Bécsben ittam először életemben teljes tejet, és Nápolyban friss gyümölcsből facsart narancslevet, a Vezúvot bámulva. Ez az élmény a mai napig megmaradt. Narancsot és banánt akkor csak karácsonykor árultak, hosszú sor állt érte. 50 évvel később visszatértem Nápolyba és ennek az utazásnak az emlékére megint ittam ott egy narancslevet, édesapámra is visszaemlékezve.

– A gasztronómia iránti vonzalmad ebből az időből származik?

– Igen, már tizenévesen érdekelt a gasztronómia, dédelgettem is vendéglátós terveket. Míg mások Fa szappant és egyéb „piperét” hoztak haza Nyugatról, addig én 21 szakácskönyvvel és keleti fűszerekkel tértem vissza Németországból.

– Ha jól tudom, 9 szakácskönyvet írtál.

– Ez a 90-es években volt, kettő olyan sikeres lett, hogy a második kiadását is megérte. De fordítottam is ötvennél több szakácskönyvet, angolból és németből. A Spektrum TV gasztronómiai szakértőjeként is dolgoztam, innen avanzsáltam át szinkrondramaturggá, azaz a filmek fordítójává. Ezt a munkát azóta is nagyon élvezem, de már nemcsak gasztronómiai, hanem természetfilmeket is fordítok. Persze továbbra is írok újságot, elsősorban női lapoknak, és van egy saját online életmód magazinom is, a  http://www.dolcsevita.hu/.

– Az utazást közben sem hagytad abba.

– Semmiképp. Volt egy időszaka az életemnek, amikor a teleket Délkelet-Ázsiában töltöttem. Vonzott az a titokzatos világ, az a kultúra. Ázsia akkoriban még nem volt annyira divatos úti cél, mint manapság.

– Megírtad az utazásaid történetét?

– Néhány cikket igen, de az egzotikus úticélokra akkoriban még nem igazán volt kereslet. Viszont az ázsiai fotóimból összeállítottam két kiállítást is, azoknak nagy sikerük volt, Berlinbe is eljutottam a képeimmel. Később felkértek egy útikönyv megírására, amit végül nem írtam meg.

– Melyik ország, illetve kultúra tette rád a legnagyobb hatást?

– Kínában négyszer is jártam, a legérdekesebb ország, semmi sem kiszámítható ott. Egyértelműen Tibet a legtitokzatosabb. De nem csak jó élmények, hanem rosszak is értek itt, kétszer is becsaptak, olyan ősi trükkökkel, hogy szerzetesek állnak a templom előtt és kérik a belépti díjat. Aztán bemész, és ott a pénztár. Vagy a vízumért előlegre elkérnek 500 jüant, és a papírra csak 400-at írnak. Lhaszából, a tibeti fővárosból busszal keltem át a Himaláján – a 143 km-t másfél nap alatt teszi meg a busz – és nem volt útitárs, akit ne loptak volna meg vagy ne raboltak volna ki Tibetben, tehát ez sajnos teljesen általános jelenség ott.

Továbbra is vágysz arrafelé, vagy más utakat választottál? Mi változott mostanra?

– A korral együtt jár, hogy elkényelmesedtem, hatvanon felül már nem hátizsákkal közlekedem és nem dormitóriumokban alszom. Maradok Európában, illetve pár hónapja átkeltem a Nagy Vízen. A nyugati parttól a keletiig átszeltem az Egyesült Államokat. A legjobban New Orleans tetszett, van annak egy flairje….New York viszont egyáltalán nem nyűgözött le, oda nem is vágyom vissza.

Merre lesz a következő út?

– A Nyugat-Balkán még a jugoszláv időkben kimaradt nekem, pedig már akkor is érdekelt, most pedig közvetlen légijáratok kötnek össze minket Szarajevóval, Pristinával, Szkopjéval. Betartom az egészségügyi előírásokat, és nem fogok itthon maradni, hiszen utazásra születtem!

Szerző: Koroknay Klára

Az Udvarias Tömeggyilkos zenekar a leghangosabb magyar heavy metal banda

Az Udvaris Tömeggyilkos zenekar frontemberével, a gitártörő, zeneszerző és szövegíró Hörcher Lászlóval beszélgetek. Legutóbbi koncertjükről kérdeztem, hol zajlott és mekkorra sikerrel.

H.L.: Az Udvaris Tömeggyilkos zenekar legutóbbi koncertje volt minden egyik leghangosabb és legkeményebb gitártörő heavy metal bulija az S8 objektumban a RED teremben… 

Elsöprő sikerű volt ez a gitártörő élő buli és olyan brutálisan hangosan játszott a banda, hogy a koncert után a rajongók egy része hallás károsodásra panaszkodott… 

A banda szándékosan állitotta fel a magyar hangerő rekordot mert a hangmérnök kollegát direkt megkértem arra, hogy az összes hangszer hangererő potmérerét tekerje a maximumra a keverő pulton és emiatt a banda akkorát szólt, hogy a rajongókba bele is fagyott a zene…

És a banda nem ismert kegyelmet, mert megszakitás nélkül, kizárólag gyors és maximálisan agressziv saját himnuszt játszott.

Rajtad kívül kikből tevődik össze az Udvaris Tömeggyilkos zenekar?

H.L.: A  banda összes saját nótájának a zenéjét és szövegét jómagom irom. Rutinos és felkészült profi zenészekkel vagyok körül bástyázva.

Ezen a végtelenül hangos gitártörő bulin debütált a rajongók előtt a banda új dobosa Kreutz László személyében aki nemcsak az ország egyik legjobb dobosa, de még Nagy FERÓ mesterrel is dolgozott. És Kreutz Laci kiméletlen tempóban, pofátlanul gyors és agressziv és brilliáns módon dobolta végig a built.

A banda szólógitárosa Bozzy Osbourne gitárművész szintén egy rutinos, felkészült és atom profi gitáros, több évtizedes rutinnal a háta mögött és bizony Bozzy mester gyakorlatilag Tony Iommi magyar helytartója aki tonna számra varrja a rajongók nyakába a gyilkosabbnál gyilkosabb heavy metal riffeket és ezen a bulin is a Bozzy torzitott gitárja olyan ridegen és szögletesen, hogy még egy kalasnyikov géppuska is zarvarba jönne.

A banda basszus gitárosa a Gegen mester, aki egy igazi punk metal rocker és elvből a banda bulijait hátat forditva játssza végig.

Jómagam vagyok a banda góréja és kivétel nélkül az összes Udvarias Tömeggyilkos himnusz zenéjét és szövegét jómagam írom. Amikor zenét komponálok azonnal le is kottázom, nehogy elfelejtsem a cuccot. Amúgy baromira élvezem azt, amikor a rajongók skandálják a szerzeményeimet a banda bulijain.

A gitártörés elmaradhatatlan az Udvarias Tömeggyilkos koncertjein. Mi a zenei koncepciótok?

H.L.: Az Udvarias Tömeggyilkos zenei koncepciója a kategórikus metal riff géppuskázásra épül és a banda elvből szarrá géppuskázza minden nótáját és több heavy metal riffet zúditott a világra mint a hazai metal szakma 30 év alatt együttvéve.

És nem maradt el a gitártörés sem ezen a bulin sem, mert a banda kategórikus védjegye a gitár törés. A banda elvből minden koncertjén gitárt tör, a csapat védjegye is a gitártörés!

Visszatérve erre a banda legutóbbi gitártörő bulijára ez a koncert maga volt a heavy metal atom halál, ami olyan hangos, brutális, szögletes, és hideg volt, hogy még a Déli sark ridegítása is ipari tanuló.

Íme egy videó erről a legendásan hangos, gitártörő buliról: https://www.youtube.com/watch?v=4t7yU2WrTUY

Szerző: Koroknay Klára / Magister Press

A ZENEMOLY

Beszélgetésünk Deák Gáborral egy sajtótájékoztatón indult útjára, a Városligeti Műjégpályán, ahol megemlítette részvételét az épület ornamentikájának restaurálásában. Kíváncsivá tett és faggatni kezdtem.

Édesapámmal volt egy közös vállalkozásunk, összebútoroztunk az épületszobrászatban, számos megsérült vagy elpusztult ornamentikájú budapesti és vidéki épület külső és belső megjelenését igyekeztünk a lehető leghűségesebben helyreállítani. Az épületszobrászaton kívül készítettünk színpadi kellékeket, kerámiagyártáshoz szükséges öntő- és présformákat iparművészek megrendelésére.

Vargabetűs, csapodár az életutam. A gimnáziumban matematika-fizika tagozatra jártam. Pár év múlva a Kisképzőben tanultam szelídíteni az anyagot. Az egyetem újabb csavar volt, nem volt semmi köze a művészetekhez. Újabb, picit az múltba kanyarodó hurok volt, amikor édesapámmal, aki építészmérnök volt, összebútoroztunk az épületszobrászatba. Amikor édesapám meghalt – szándékom szerint végleg – szerettem volna abbahagyni az épületszobrászatot. azonban olykor-olykor rákényszerültem kicsomagolni a szerszámaim.

Hat vagy hét év telt el az utolsó manuális „vendégjátékom” óta, erre a múlt héten láttam egy templomkapu fényképét a facebookon, melyet egy erdélyi kollégámmal közösen készítettünk. Pár éve részt vettem egy sajtókiránduláson, mely érintette a Grassalkovich- kastélyt Hatvanban. Ott is találkoztam a kéznyomommal. Itt a Városligeti Műjégpályán, ahol ez a beszélgetés kezdődött, szintén részt vettem az hajdani pompa helyreállításában. Jó érzés úgy járni az országban és Budapesten, hogy több helyszínen személyesen kísért a múlt. 

Hogyan lopódzott be a zene az életedbe?

Nem tudom, egyszerűen mellém szegődött. A hatvanas évek vége, hetvenes évek első fele – eszmélésem kora – köznapi szóhasználatban matériás korszaknak nevezhető, papír-, vinyl-, vasoxid-, celluloid-, színház-, múzeum-, koncertterem-korszaknak. Első hanglemezem a Qualiton Kiadó gondozásában megjelent A négy évszak volt a Budapest Symphony Orchestra előadásában, Lamberto Gardelli vezényletével. Ugyanazon a karácsonyon hozta a Jézuska, amikor a Syrius együttes Az ördög álarcosbálja felvételét. Mind a két lemeznek saját egyénisége volt, különböztek a rögzített muzsikában, a borítók textúrájában, illatában, hangulatában. Más illata volt a frissen nyomott könyvnek, mint a régi, családi örökségnek. Észbontó volt a hordozók ingergazdagsága. Az – egyébként csodálatos – digitália anyagtalan bugyraiból előcsalogatott melódiák, szavak, mondatok, színek, formák híján könyveket, albumokat lapozgattam, lemezről vagy magnetofonkazettáról hallgattam zenét, moziba, színházba, hangversenyre jártam. Ugyanakkor említett évek nehéz sorsot szántak alkotóknak és alkotásoknak egyaránt, a cenzúra, a három T kora is volt. A tiltások, korlátozások legkevésbé a zene, a zene élvezete ellen bizonyultak hatékonynak. Hatalomtechnikai szempontból sokszor előnyösebb volt tűrni, mint tiltani. Syriusra, Radicsra, Minire jártam, a muzsika élvezetén ez kívül egyfajta lázadás, demonstráció is volt. Legalábbis annak tűnt, valójában nem volt jelentősége, igazából ez már nem érdekelt senkit. Csak úgy éreztük. 

Ami fontosabb, hogy automatikusan beszippantott koncertek hangulata, hordozható kazettásmagnókkal felvételeket csináltam, egymásnak kölcsönöztük a lemezeket. Nem volt túl bonyolult külföldi felvételekhez jutni, nepperek sora árult a Múzeum körúton az egykori lemezantikvárium mellett. Egyszer csak megjelentek az indiai lemezek, működtek a polish jazz sorozat, lengyel, csehszlovák, stb.  kultúra boltjai. Ezek voltak a fő beszerzési források. Beiratkoztam az Indiai Köztársaság Nagykövetségén működő könyvtárba, lemezeket kölcsönöztem, szalagra másoltam. 

Így indult.

Hogyan folytatódott, hogyan kezdted el a lemezeket gyűjteni? Mi volt az első lemez, aminél úgy érezted, hogy gyűjtő leszel?

A szó eredeti értelmében nem vagyok gyűjtő, és nem is tartom magam annak. Ha visszagondolok a hetvenes évekre, a fizetésemből legfeljebb három-négy nyugati hanglemezt tudtam volna megvenni, jellemzően szalagon hallgattam amerikai vagy nyugateurópai jazzfelvételeket. A Mahavishnu Orchestra lemezeit így is megvettem. A hazai kiadások közül – ezek megfizethetők voltak – leginkább a klasszikus zene érdekelt. Jazzt alig adtak ki. A hanghordozóim száma lassan gyarapodott, a jelenlegi szintet majd ötven év alatt értem el. Hangsúlyozom nem gyűjteménynek tekintem. Azokat a művek, melyek megfognak, megtalálják az utat a polcaimra, nem csak zenében, irodalomban, művészeti albumban is. Szeretem, ha időbeli korlát nélkül rendelkezésemre állnak.

Ami „gyűjteménynek” tekinthető, az pl. Vivalditól A négy évszak. különböző hanghordozókon kb. 200 különböző előadásban gyönyörködhetek benne. Egy jazz standard annyi arcú, ahányan és ahányszor előadták, és ez igaz a klasszikus zenére is. Nem ilyen számban, de más szerzők – Mozart, Beethoven, Rodrigo, Saint-Saëns, stb. – műveivel is. Először A négy évszak sokszorozódott. Említettem, hogy egy karácsony alkalmával az első lemezem Vivaldi örökbecsű darabja volt. Hallottam egy felvételt, ahol a szólóhegedűt James Galway fuvolajátéka helyettesítette. Hosszú évekig voltam sikertelen. Münchenben találkoztunk. Számtalan vezérhegedű változat mellett több fuvolás, trombitás, orgonás és egyéb változatot ismerek.

Mozart, Beethoven, Saint-Saëns, Gabriel Fauré és még néhányan szintén több előadásban-előadótól szerepelnek zenetáramban.

Rodrigotól a Concierto de Aranjuez ugyancsak szintén nagyszámú felfogásban szólal meg. Miles Davis óta jelen van jazz megfogalmazásokban is. Nem lehet betelni velük.

Szerző: Koroknay Klára / Magister Press

MAKETT KÉSZÍTÉS – A MAGAS SZINTRE EMELT HOBBI

WOLF GÉZA újságíró, jelenleg film- és színikritikákkal foglalkozik a Filmhome-nál. Egyenesági leszármazottja Rejtő Jenőnek, a zseniális ponyvaregény írónak. A kisautók végigkísérték az életét, elmondható róla, hogy a makett és modell készítés nagymestere lett.

– Rejtő Jenő, a zseniális ponyvaregény író egyenesági leszármazottja vagy. Milyen emlékek élnek a családotokban Rejtő Jenőről? Mi az a személyes emlék ami számotokra meghatározó?

W.G.: Nagymamám mesélte, hogy összejártak. Ez tehát a családi legendárium része volt de sosem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Mígnem Thuróczy Gergely barátom noszogatására, aki vérmes Rejtő-kutató, bele nem ástam magam a családfa-kutatásba. Rejtő édesanyja, Wolf Ilona 1879. március 16-án született Budapesten, az ő apja Wolf Vilmos napszámos (Rejtő anyai nagyapja), anyja Glaser Paulina (Rejtő anyai nagyanyja). A szülők 1901. május 5-én kötöttek házasságot Budapesten, ahol a Wesselényi utca 54-ben (az Erzsébetvárosban) laktak. Wolf Ilona 1945 körül halhatott meg (állítólag nem mondták meg neki, hogy Jenő odalett) – tudniillik Reich Lipót ekkoriban már özvegy.

Nemcsak Rejtő Jenő rokonaként lehetsz ismert, hanem a tévé képernyőjéről is. Egy időben a Magyar Televízó felelős szerkesztőjeként a Híradó adásait vezetted és jelenleg is újságíróként tevékenykedsz.

W.G.: A fő pénzkereset az újságírói munkából származott. 1991-től másfél évtizeden át tévéhíradóztam, mindig büszke voltam rá, hogy független szerkesztőként túléltem rengeteg tévéelnök- és híradófőszerkesztő-váltást, azután egyszer engem is utolért a végzet. Talán ezért is lett elegem a politikai újságírásból és mentem el a kulturális irányába. Ahol azután egy kulturális csatornánál (d1tv) egészen a szerkesztőségvezetőségig vittem. 

– Mint sokan mások, te is korán elkezdted a Matchbox autók gyűjtését. Azonban a későbbiekben több lettél az egyszerű gyűjtőknél, saját magad tervezted és építetted makettjeidet és modelljeit.

W.G.: Azért kezdtem magam is építeni ilyeneket, mert Matchboxokból szinte csak olyanok voltak, amik idehaza alig fordulnak elő: Iso Grifo, Monteverdi Hay, Lola T… lehet, hogy nemcsak a kisautó-tervezők fantáziájában léteznek, de tuti, hogy sosem találkozunk velük élőben. 

Ha pedig saját modellek készülnek, akkor nyilvánvalóan valami igazán magyarral kellett előrukkolni. Így esett a választás először az Ikarusokra, ami azután bővült a teljes hazai közösségi közlekedési palettára: más típusú buszokra, villamosokra, trolikra, metróra, földalattira.

Mitől vált legendássá a WUMM kiadvány?

W.G.: Az talán túlzás, hogy legendássá vált, mindenesetre a maga nemében máig egyedi: a WUMM Modell néven kiadott járműmodellek újdonságairól szól, általában nem lehet megvásárolni, csak a kiállítások alkalmával megjelenő különszámokat. Mivel kis példányszámban készül, egy-egy lappéldány előállítási ára nagyon magas, így alighanem a legdrágább kiadvány címével büszkélkedhet: volt olyan száma, amely több mint másfélezer forintba került, de egyetlen darab sem maradt a nyakunkon. 

– 2016-ban önálló makett kiállítással jelentkeztél a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Házában. Tervezel-e további kiállításokat? A kézi munkával készült modellek megvásárolhatóak-e?

W.G.: Kiállításokat én magam sosem tervezek, mindig a “tervezők” találnak meg azzal a kéréssel, hogy ilyen vagy olyan tematikában jó lenne, ha tudnék vinni modelleket. És mivel a WUMM-ok a tömegközlekedés témakörét ölelik fel, én magam pedig villogós járműveket (elsősorban rendőr-, mentő- és tűzoltóautókat) gyűjtök, mindig van miből válogatni az egyes bemutatókra. Ami azt illeti, egy állandó kiállítás viszont nagyon jól jönne, annál is inkább, mert az otthoni garázsokat már rég kinőtte a gyűjtemény.

Mivel a modelleink abszolút kézi munkával készülnek, mindig versenyt futunk az idővel. Örülünk, ha annyit sikerül megcsinálni, amennyi éppen kell. Az, hogy boltokban is kapható legyen, hiú ábránd. Így is hónapokra előre be vagyunk táblázva. A modellek megrendelhetőek a +36 30 410-7525 telefonszámon vagy a wumm.modell@gmail.com elektronikus levélcímen.

Szerző: Koroknay Klára

A zseniális ponyvaregény író, Rejtö Jenö megidézése

THURÓCZY GERGELY a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalmi muzeológusa, tudományos fő munkatársa, egy 500 oldalas Rejtő Jenőről szóló könyv szerkesztője és írója. Rendszeresen tart előadásokat Rejtő Jenő életéről és munkásságáról a fővárosban és vidéken.


– Hatszázan voltak kíváncsiak rád és további kétszáz ember nem jutott be a Rejtő Jenőről tartott előadásodra a New York Boscolo Kávéházba. Milyen gyakorisággal tartasz előadásokat és mely városokat látogatod Budapesten kívül?

Átlag kéthavonta van Rejtő-előadásom – különösebb preferencia nincs, oda megyek, ahová hívnak. Budapesten, illetve a vidéki városokban is szívesen vetítek-mesélek Rejtőről. De nem csak előadásokat tartok, hanem ha van rá igény és mód, akkor Rejtő-kiállításokat is rendezek. Ez nagyobb projekt, több munkával jár. Nagyon kellemes emlékek kötnek Csepelhez és Székesfehérvárhoz – igazi rajongók rendelték meg, sokat segítettek, a fél intézményi tagság hordta össze a kellékeket. Úgyhogy minden helyszínen kicsit más a látvány – alapvetően egy (szétvert) matrózkocsmát jelenít meg, de ha van pár köbméter homok, akkor sivatagot is rittyentünk, és a dézsás pálmákban, kitömött állatokban és álcahálókban rejlő dzsungel-fílinget is előszeretettel használom ki…

– Egy ötszáz oldalas Rejtő Jenőről szóló könyv szerkesztője és írója vagy, a téma szakértőjeként tartanak számon. Napfényre kerülnek-e róla újabb információk? Lehet-e még Rejtő Jenőről újat mondani?


A kutatás azóta is zajlik, de sajna kevés eredménnyel – többnyire apróságok kerülnek elő, életrajzi részletkérdések tisztázása. De pl. a Reich-családról (a Rejtő ugyebár írói név) most már többet lehet tudni, mint pár évvel ezelőtt. Egy másik nagy téma, ahol sokkal többet lehet találni, az Rejtő utóélete, kultusza, műveinek újrakiadása, színpadi műveinek bemutatói stb. A kultusz megnyilvánulásainak se szeri, se száma, ezeket a Wikipédia Rejtő-szócikkében gyűjtögetem: kocsmától és rabszínháztól vendéglátóipari egységeken és hajóneveken, zeneszámokon át egészen a Magyar Tudományos Akadémiáig ível a Rejtő-szivárvány… Hogy a Parlamentben elhangzott felszólalásokat ne is említsem: e téren fontos meglátás, hogy a ponyvazsenitől vett idézetek politikai világnézettől függetlenül minden pártnál felbukkannak… További nagy kérdés a Rejtő-filológia: kéziratok híján nem lehet hagyományos irodalomtörténeti megoldásokkal élni. Ám az első, ill. Rejtő életében megjelent kiadások elérhetőek (immáron hasonmásban is – én kezdeményeztem, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtár minél többet szkenneljen be).

És ennek kapcsán kiderült, hogy a szocializmusban a P. Howard-könyveket rendre meghamisították, “feljavították”, olykor egész mondatokat töröltek, vagy politikai okok nyomán cenzúrázták!

Szerző: Koroknay Klára

THURÓCZY GERGELY soron következő előadása:

Rejtő Jenő és Korcsmáros Pál “találkozása”

Rejtő Jenőt és a regényei figuráit ábrázoló grafikust idézi meg a Zsolnay Art Szalon Rejtő-estje

Időpont: 2020. március 19. 18.30
Helyszín: Radisson Blu Béke Hotel Budapest, Teréz krt. 43. Shakespeare terem, 1.emelet

Továbbiak: https://www.facebook.com/events/865958123847801/ 

A KÓBORLÓ KÖLTŐ

Marczinka Csaba költő, író, újságíró és performer. Ezidáig 5 kötete jelent meg, (3 verses kötet, 1 kisregény és 1 történeti esszé). Készülő verseskötetének tervezett címe: “Habókos hommageok”. Újságíróként általában könyvekről és kiállításokról ír. A performanszt gyakran ötvözi a költészettel. Marczinka Csabával Jordán Tünde beszélgetett.

Meghatározó tényekkel dolgozol, jelenségeket veszel észre: nem a felületes mainstream jellemez téged. Mi alapján választod a művészeket az estjeidre?

M. Cs: Általában érdeklődési kör és az ismeretség alapján választok. Gyakran nem a “nagy neveket” részesítem előnyben.

Az Írók Boltjában kapható néhány kiadványod. Gyakran megfordulsz ott? Szeretsz elvonultan írni az örökkévalóság lenyomataként vagy kifejezetten szereted a közönségtalálkozókat?

M. Cs.: Szeretek elvonultan is dolgozgatni s régebben rendszeresebben jártam az Írók Boltjába a járvány kezdete óta ritkábban fordulok meg ott. A közönségkapcsolatot is próbálom ápolni, de ez nem  mindig sikerül.

Milyen irányzathoz kötnéd kiadványaidat? Kiknek ajánlod műveidet?

M. Cs.: Versekben általában félig kötött formát szeretem. Általában a kötött formákat variálva s “lazítva” alkalmazom: például farkos-szonettet is kedvelem, ami lényegében petrarcai szonett két sorral bővítve. 14 helyett 16 soros versforma. Szoktam szabadverset és képverset is írni. Prózámban a realista elemeket előszeretettel ötvözöm szürrealista-szürnaturalista és mikronaturalista elemekkel.

Ha tehetnéd, akkor milyen elemekkel bővítenéd munkásságodat, ha a kiadók nem fognának téged vissza?

M. Cs.: A hosszabb regényemet ki kellene adatnom, s elkezdtem összeállítani egy  verseskötetet is. Belekezdtem egy harmadik regénybe is, ami még csak piszkozatban létezik, (nincs még fájlon).

Milyen merész elemeket tennél bele, ha a kiadók nem lennének ennyire visszafogottak?

M. Cs.: Lehetőség szerint bennehagynám az erotikusabb jeleneteket is s a horrorisztikus és groteszk   elemeket is mérsékeltebben cenzúráznám. Ezek olyan elemek, melyek egy nem-realista jellegű prózában óhatatlanul is előjönnek.

Eredeti változatban olvasol fel műveket vagy csak szigorúan a kiadók által elfogadott változatot olvasod fel? Tokaji Írótáborban mit olvastál fel?

M. Cs.: Tokaji Írótáborban csak alternatív felolvasásokon olvastam fel borozók udvarán. Általában, ha lehet a kéziratot veszem alapul, ha nálam van a hivatalos kiadott példány, akkor azt olvasom fel.

A fesztiválok mennyire hiányoznak neked? Különösen a könyvfesztiválok érdekelnek minket.

M. Cs.: A könyvfesztiválok elmaradása nagy veszteség. A magam részéről nem értem, hogy miért nem lehetett – szűkebb keretek között – szeptemberben megtartani valahol.

Könyvhéten és a könyvfesztiválon az összes köteted megjelent?

M. Cs.: A könyvfesztiválon ritkán dedikáltam s csak néha volt  könyvem kirakva, viszont a könyvhéten mikor megjelent kötetem kint voltam s dedikáltam – általában.

Hol láthat téged a közönség legközelebb?

M. Cs.: Azt tervezzük, hogy november végén Mishima Yukio halálának évfordulója környékén tervezünk egy szabadtéri performanszot s felolvasást. Ha ez megvalósul, akkor fellépek én is.

Köszönöm az interjút!

Szerző: Jordán Tünde