Címke: Szubkulti

Szubkulti novellák

1./ LILI MÁLNA –  A programfüggők egyike

Egyszer a belvárosban volt és úgy érezte, hogy kivételesen nem bulira volna szüksége, hanem inkább csak netezne. Az Október 6. utcába vette az irányt, a CEU egyik számítógéptermébe.

Útja a Moni’s Diamond mellett vezetett el, aminek közelében komoly nyüzsgést érzékelt. Kint is és bent is elegáns, fekete-fehérbe öltözött urakat és hölgyeket látott, márkás autókat és a mindezt őrző, figyelő szemeket, biztonsági embereket. Izgalom lett rajta úrrá, elvégre programfüggő volt, érezte magába a lüktetést, neki ide be kell mennie! Na és, hogyan? Utcai öltözékben volt, sötét barna velúrkabátban, piros sállal, fekete hátitáskával, így kirívó lett volna még az is, ha csak egy pillanatra megáll ott. Véletlenül sem akarta, hogy felfigyeljenek rá, úgy tett, mint egy érdektelen járókelő, a fejét sem kapkodta, egyenesen előre nézett. Pedig bezsongott, mint lepkét a fény, úgy vonzotta a rendezvény. De továbbment, hogy előkészületeket tegyen, a CEU számítógép termében gyorsan ledobálta magáról a felesleges cuccokat, a táskát, kabátot, sálat és sietett vissza a Moni’s Ékszerbolthoz. Kicsit fázott az utcán fekete zakójában, de már nem volt kirívó, hanem képes lett a beazonosulásra, hogy észrevétlen bejusson.

Odabent elsőként az olasz nagykövetet ismerte fel, aki a feleségével volt jelen. Lili Málna meghúzta magát és figyelt, mégsem sikerült rájönnie, hogy mi volt az esemény apropója, kik és miért rendezték. Pezsgőt és falatkákat kínáltak a vendégeknek és távozáskor mindenki, – ahogy ő is -, kapott egy ezüst pillangós medált vékony ezüstláncon, goodbye ajándék gyanánt. Megköszönte, majd nyugodtan mehetett netezni, amúgy nem bírt volna magával, elvégre programfüggő volt!

                                  * * * * * * * * * * * * * * *

2./ KÖNYVBEMUTATÓN A HOTEL ASTORIÁBAN – Business First

„Kényes feladatra vállalkozott Debreczeni József. És nem csupán a téma miatt. Hisz „A 2006-os ősz” című könyv az utcai zavargások időszakáról és hátteréről szól, mindazokról az eseményekről és politikai összefüggésekről, amelyek végül Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondásához (majd a szocialista párt súlyos vereségéhez) vezettek. Debreczeni József most a Demokratikus Koalíció alelnöke, a párt vezetője pedig a volt kormányfő, Gyurcsány Ferenc.”

– Akkor még nem voltam potyázó!

– Tudom, fizetős voltál!

Novemberben a Hotel Astoriában tartózkodtak hárman a csapatból, egy könyvbemutató kapcsán: Lili Málna, Nőcsábász és Csiga Janó. Utóbbi nosztalgiázott és azt elevenítette föl, hogy régen ide jártak sörözni a haverjaival és fizettek a fogyasztásért. Akkorra ez már szinte elképzelhetetlen volt róla, olyannyira megváltozott, az élősködés lett az élete, fizetni nem akart semmiért! Miközben várakoztak a könyvbemutató kezdetére. Nőcsábász az aktuális barátnőjéről beszélt, neki ez volt az állandó témája, a nők, a nők és hogy melyiknél alszik éjszaka. De a nőkön kívül könyvekre is hajtott, sok-sok könyvbemutatón vett részt, ahonnan sajtópéldányokat gyűjtött be nagy szorgalommal. Sajtósnak adta ki magát, pedig már régóta nem volt az, csak szélhámoskodott, azért hogy valamivel később egy ismerős antikváriusnál eladhassa ezeket a bizonyos könyveket. Üzlet az üzlet! Még a könyvbemutató kezdete előtt Nőcsábász kérdőre vonta Lili Málnát:

– Tényleg lespangliztad a Tituszt, azt a mogorva vénembert?

– Mit csináltam vele?

– Orálisan kielégítetted?

– Nem! Ez csak Irika koholmánya, ő terjeszti rólam! 

„Nem hiába volt ott délben az Astoria Szállóban többek között Herényi Károly, Kerék-Bárczy Szabolcs, Bauer Tamás, Kuncze Gábor és Niedermüller Péter, és dedikáltattak már a műsor előtt a legtöbben. A kérdező Vágó István a szocialista idők nagy történészétől, Ormos Máriától kérdezte meg, hogy volt-e annak történelmi előzménye, hogy a Fidesz 2006. október 23-án az Astoriára szervezett nagy tüntetést. Ormos szerint nincsen, úgyhogy ez eleve nagyon gyanús. Előtte viszont még küzdött a mikrofonnal,…“

ÁTKOZOTT IRIKA! Lili Málna fortyogott magában, az ukrán nő alaposan hírbe hozta, ráadásul nem csak ezzel kezdte ki, hanem sok minden mással is megdobálta. Sokadszor mérgelődött ezen és továbbra sem tudta a megoldást, hogyan védekezhetne ennek a kirafinált és alattomos nőszemélynek a támadásai ellen. Igazi megváltás volt a számára mikor elkezdődött a könyvbemutató, mert lekötötte erősen cikázó gondolatait. 

„A rendőrség csapdahelyzetbe került. Egyrészt kötelessége volt feloszlatni a nem bejelentett, erőszakos szélsőjobboldali tüntetőket, másrészt megvédeni az Astoriához hívott demonstrálókat. Ráadásul a sok esemény és a Budapesten tartózkodó külföldi delegációk miatt a szokásosnál is kevesebb rendőr állt rendelkezésre. Ugyanakkor egy magas rangú holland rendőrt idézve Debreczeni közölte: a gumilövedék nem okoz sérülést, mármint annak nem, aki a rendőri felszólításnak eleget téve elhagyja a helyszínt.”

Csiga Janó pont akkorra élénkült fel és odaadóan kezdte el hallgatni a 2006 őszéről szóló eszmecserét. Mint később kiderült, azért mert neki is voltak személyes megtapasztalásai ebből az időszakból. Napokon keresztül élesben követte az eseményeket, ott volt az egyik gócpontban, a Blaha Lujza téren és környékén, közelről látta az összecsapásokat. Például mikor kiverték valakinek a szemét, aki nem állt tőle túl messze. Hogy kihúzkodták az embereket az étteremből és megverték őket, hogy 25 fős rohamosztagok nyargalásztak és ütlegelték, akit csak értek. Csiga Janót megkímélték ugyan, de végignézte azt, hogy a Rókus Kórház előtt ácsorgó férfinek egyszerre többen nekimentek és addig verték, amíg az a földre nem került, majd rugdosni kezdték.

„Más kérdés, hogy a 2006-os eseményeket átértelmező jobboldali propagandát ismerve Vágó István állításával aligha lehet vitatkozni: „arcátlan történelemhamisítás játszódik le a szemünk előtt”. Debreczeni József ehhez annyit fűzött hozzá, hogy általa tisztelt személyektől még a baloldalon is megjelennek olyan vélemények, amelyek nem ismerik – vagy figyelmen kívül hagyják – a tényeket. Így például azt, hogy 2006 őszén több rendőr sérült meg, mint civil, és több rendőrrel szemben indult eljárás, mint randalírozó ellen.”

Minden emlék nagyon megmaradt benne. És volt még valami, amin azt mondta, soha nem tud majd napirendre térni. Egy rendőrautóból kiszállt négy civil ruhás férfi, sebtében csuklyát tettek a fejükre és támadásba lendültek. De nem a tömeget célozták meg, hanem a rendőröket. Csiga Janó alig hitt a szemének! Rendőrök támadtak rendőrök ellen, nem is kis agresszivitással! Lili Málna még sosem látta ilyen komornak az elbeszélő Janót, amiből megérezte 2006 őszének a súlyát. A könyvbemutató végeztével ők ketten rámentek az Astoria éttermében a sütikre és az üdítőkre, illetve a könyvbemutatót követő fogadásra, Nőcsábásznak azonban még „dolgoznia” kellett, megszereznie magának az őt legkevésbé sem megillető sajtópéldányt. BUSINESS FIRST!

* * * * * * * * * * * * * * *

3. / AZ ÜGETŐ SZILVESZTER VIP-JÉBE – észrevették belógásukat

Mikor Lili Málna kiszállt a metróból a Pillangó utcánál, egészen megrémült, mert egy hatalmas kígyózó sort pillantott meg. Ráadásul a metróból kiszállók többsége is becsatlakozott, tovább növelve a sor hosszúságát. Mintha mindenki a Kincsem Parkba igyekezett volna! A programista nő nem követte a példájukat, ahelyett hogy beállt volna a sorba, lelassította lépteit, és gondolkozott mit csináljon. Csak azt tudta, hogy ő nem fog beállni a sorba. Ha ezen múlik, hogy bejusson már föl is adta a próbálkozást, megy innen, akkor az Ügető Szilveszter számára elmaradt.

14:00 I. FUTAM  / 14:30 II. FUTAM  / 14:40 Az év lova: Quelindo és a legeredménye- sebb magyar tenyésztésű telivér: Megkapó köszöntése (gyep)  / 14:55 Parádé – III. FUTAM – Zenthe Ferenc Emlékverseny – Trimedio Kupa  / 15:00 III. FUTAM – Zenthe Ferenc Emlékverseny – Trimedio Kupa  / 15:10  Az év ugrólova: Diplomata és az év agara: Rally köszöntése (gyep)  / 15:25 Díjátadás (III. futam) Zenthe Ferenc Emlékverseny – (színpad)  / 15:35 Parádé – IV. FUTAM – Bubik István Emlékverseny  / 15:45 IV. FUTAM – Bubik István Emlékverseny  / 15:55 Az év ügetőlova: Rinette Streamline és a legeredményesebb magyar tenyésztésű ügető: Time To Say Goodby köszöntése (gyep)  / 16:05 Díjátadás”

Lassú lépésenként araszolgatott előre a tömött sorban várakozók mellett. Egy lépcsőhöz jutott, miután azon lement, már meglátta a hosszú sor elejét is. Két nagydarab biztonsági őr állt a bejáratnál, két fiú pedig jegyeket árult egy asztalnál, de mintha nem lett volna különösebb rutinjuk, mert igen lassan haladt a jegyek eladása. Lili Málnára nem szólt rá senki, elöl állhatott és nézelődhetett. Arra a pillanatra várt, amikor beléphet majd észrevétlenül. És akkor azt látta, hogy az egyik jegyeladó fiú föláll és távozik, szép lassan teszi, pont úgy ahogy addig a jegyeket is árulta. Ezután már csak egyetlen fiú szolgálta ki a hosszú tömött sorban ácsorgó rengeteg didergő embert! HIHETETLEN! – csodálkozott Lili Málna. Pont akkor jött el az a pillanat amire várt, hogy HUPSZ, beléphetett volna. De saját magán is meglepődve, tovább állt a helyén, sőt még az egyik őrt is megszólította:

– Elnézést kérek, de kilométeres sor áll. Nem lehetne, hogy többen árulják a jegyeket?

– Én már mondtam a szervezőknek, de hiába!

– Majdnem a metróig ér a sor!

– Hallod, a metróig ér a sor?! Nem merek kimenni, mert még megvernek!

Egyik őr együtt érző volt a hidegben didergő tömeggel, jól tudta, milyen rossz a hidegben kint állni. Másik őr nem szólt semmit, de a gesztusaiból ugyanazt lehetett kivenni, tisztában van vele, hogy másként kéne, de nincs beleszólása neki sem.

Lili Málna már odabent lépkedett az Ügető területén, (a következő adandó alkalmat nem hagyta ki, és belépett észrevétlen), de még nagy utat kellett megtennie. A pálya másik oldalára szeretett volna eljutni, a sajtósok gyülekező helyére, ott beszéltek meg találkozót egy Bajszos úrral. Útközben nagyon fázott, mert azt mondta neki előző nap a férfi, hogy ne legyen rajta kabát, úgy könnyebben bemehetnek majd a VIP-be. Öltözzön jól alá, hogy ne fázzon, de kabátot, azt ne hozzon, elég lesz egy vékony orkán, amit majd összehajt, és úgy tud eltüntetni a táskájába, mintha az nem is lenne! Lili Málna szófogadó volt, kabát nélkül, orkánban és fázva, sietve tette meg a nagy utat, aztán beült a sajtósokhoz és várakozott. Ivott egy teát, próbált felmelegedni. Előbb nem ismert senkit, majd jött egy sportfotós, Elefántfülű a nagyfiával, (a fiút szinte mindenhova magával cipelte). Váltottak a fotóssal néhány szót, majd Lili Málna várakozott tovább, és nem hiába, mert belépett az ajtón Bajszos úr, aki szintén váltott pár szót Elefántfülűvel, ivott egy ásványvizet majd azt mondta, amit az indulás előtt szokott mondani: ÁJDE! – és már mentek is a VIP felé, őket semmi más nem érdekelte.

„16:20 V. FUTAM  / 16:30 Championok köszöntése – (színpad)  / 16:55 VI. FUTAM  / 17:05 Kupa győztesek köszöntése mindkét szakágban (színpad)  / 17:25 VII. FUTAM  / 17:30 Sztárvendég Wolf Kati (fűtött buli sátor)  / 18:00 VIII. FUTAM  / 18:20 Parádé – Lovaregyleti Díj  / 18:30 IX. FUTAM – Lovaregyleti Díj  / 18:40 Lovaregyleti Díj díjátadása (színpad) / 19:00 X. FUTAM – B.Ú.É.K. 2016 Hendikep /19:10 Tűzijáték”

Levették az orkánkabátjukat, és eltüntették a táskájukba, elegánsan voltak felöltözve. A lifthez mentek, Lili Málna kezdő lévén, kevésbé tudott eligazodni. A férfi viszont kiválóan ismerte a terepet, rögtön tudta az utat, hiszen évtizedek tapasztalata állt mögötte. Viszont a lift, ami egyenesen beszállította volna őket a VIP-be, az nem működött. A francba, abba!  Elindultak hát gyalog, a lépcsőkön föl az emeletre, ami sokkal rizikósabb volt. Az első fordulónál már meg is állította őket egy idősebb hölgy: SEGÍTHETEK? Nyilvánvalóan nem szerette egyikük sem amikor így megszólították őket, Lili Málna egyenesen „kés a hátba” kérdésnek hívta.  Majd az történt, ami ezután a kérdés után rendszerint történni szokott, mehettek ugyanoda vissza ahonnan elindultak, ki lettek rúgva! Mit volt mit tenni, engedelmesen indultak lefelé, vissza a lépcsőkön, a nő lehorgasztott fejjel baktatott, azt hitte tényleg elhagyják a helyszínt. De nem! Arra kapta föl a fejét, mikor meghallotta: PSZT! Az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező Bajszos úr intett neki, hogy újra startolnak, mire a nő egyből fölélénkült. Kicsit gyorsabban szedték a lábukat, ezúttal nem is állította meg őket senki, pillanatok alatt bejutottak a VIP-be ahol nagy meglepetésükre egyből ismerőssel találkoztak: Marcóval, aki Nőcsábász barátja volt.

–  HELLO!

–  MARCO, SZIA!

Marco épp egyedül tartózkodott a LOVI VIP-jében, mivel a barátját, Nőcsábászt egy baleset miatt kórházban kezelték. Ráadásul nem csak hogy legálisan érkezett, de még az ottani biztonsági főnök is régi, kedves ismerőse volt! December 31-e Szilveszter volt, és annak ellenére, hogy könnyen ismerkedett, igényelt volna maga mellé valakit, akit valamilyen szinten ismer, az ünnepek már csak ilyenek! Pont jókor esett be a két csapattag, akik szintén örültek a Marcóval való találkozásnak. Rögtön be is kapcsolódtak hozzá, aki legálisan, igazi VIP meghívóval rendelkezett, ami legalizálta az ő jelenlétüket is, mert észrevették ám a belépőjüket, nem sokkal később őrt állítottak a lift, illetve a lépcsőfeljáróhoz. Rajtuk kívül további hívatlan vendég már nem tehette be a lábát! Az utánuk érkező Csiga Janónak nem volt szerencséje, azonmód eltanácsolták az őrök, kulloghatott el a hidegben. Viszont egy jóval előttük érkező programista ismerős simán bejutott, amint arról Marcótól értesülhettek:

–  Egy férfi volt itt a ti köreitekből!

–  KI?

–  Erős narancsszínű volt a pulcsija!

–  A Farkasember?

–  Igen, az!

Látásból jól ismerte, de nem tudta biztosan a nevét. Ebből is látszott, hogy nem tartozott a szorosan vett csapathoz, mert abban az erősen rikító színű cuccokat kedvelő, durva, magányos farkas, igencsak közismert volt. Marco miközben beszélt róla, rámutatott az asztalon lévő, erős narancsszínű szalvétára. Az erős színről egyből rájöttek kiről lehetett szó, csak is Farkasemberről, aki addigra már rég hazament.

– Mondj egy számot!

– 27

– Kisebbet kéne!

– 8

A Lovi VIP páholyán belül is lehetett fogadásokat kötni. Lili Málna nagyfokú járatlanságot árult el a fogadások terén, viszont a 8-as szám, amit mondott, az bejött. A párjával jelen lévő Kárász Róbert is megtette ugyanezt a számot tízezer forinttal, és ők is nyertek, mert a 8-as rajtszámú ló érkezett be elsőként. Több ismert ember tartózkodott a páholyban, köztük a Kincsem Park vezetője. Lili Málna nézte őt, – a kellemes hőmérsékletű és légkörű VIP páholyban,- és arra gondolt, biztos nincs tisztában ez a szimpatikus úr azzal, milyen körülmények között várakoztak a Pillangó utcai bejáratnál az emberek, akik be akartak jönni Ügető Szilveszterre. Biztos nem tudta, hogy a hosszú tömött sort időnként egyetlen fiú szolgálta ki jeggyel ráadásul nagyon lassan. Visszagondolt a sötétre és a hidegre, miközben nézte a férfit, szerencsére megállta, hogy ne szóljon a Kincsem Park vezetőjéhez, csöndben maradt, nem okvetetlenkedett, hanem örült, hogy ott lehetett a melegben és a fényben. Egyszer csak előkerült váratlanul az a bizonyos idősebb hölgy, aki korábban kirúgta a két programistát. Lili Málna észre se vette, viszont Bajszos férfi egyenesen szembe találkozott vele. Az idősebb hölgy azt mondta: Látom, mégis csak bejöttek! Persze a rutinos és dörzsölt Bajszos férfi, az ő simulékony modorával, gyorsan lekezelte a dolgot, így a hölgy a továbbiakban már békén hagyta őket.  A VIP-ben finom meleg kaja volt, valamint sör, bor és üdítők, ezeket ingyen lehetett fogyasztani, viszont a rövid italok és a pezsgő pénzbe kerültek. Ettek-ittak, beszélgettek, nézelődtek és fogadásokat kötöttek. Marco kicsit fölöntött a garatra, mert vásárolt egy üveg pezsgőt, amit szinte egyedül ivott meg és udvarolni kezdett egy pincérnőnek. Nagyon gyorsan elszállt az idő, túl gyorsan is, biztos hogy éjfél utánig is maradtak volna, sőt akár hajnalig is, de hát nem lehetett, a tűzijáték után legnagyobb sajnálatukra vége lett a programnak. Így is az utolsók közt távoztak, a biztonságiak nagyon kedves főnöke kísérte ki őket. A kijárat előtt Marco és a biztonsági főnök még egyszer összeölelkeztek, mert egy focicsapatban játszottak ők régen, majd utóbbi barátságosan elbúcsúzott mindnyájuktól. Hárman mentek tovább, a Szilveszter éjszaka még csak akkor kezdődött és számos meglepetést tartogatott. Egyikük váratlanul a szerelemmel találkozott (…)

* * * * * * * * * * * * * * *

4. / SZŐKE NŐ AZ AMERIKAI NAGYKÖVETSÉGEN – Independence Day


„A függetlenség napja (Independence Day) vagy egyszerűen július negyedike (Fourth of July) az Amerikai Egyesült Államok egyik szövetségi ünnepe. Az amerikaiak ezen a napon ünneplik a Függetlenségi Nyilatkozat 1776-os kihirdetését, melyben országuk kinyilvánította függetlenségét Nagy-Britanniától. A kontinentális kongresszus 1776. július 2-án hagyta jóvá a Függetlenségi nyilatkozat szövegét, a küldöttek pedig két nappal később megszavazták azt. Az írást nyilvánosan először július 8-án olvasták fel Philadelphiában, majd 19-én elrendelték annak pergamenen való rögzítését, amelyet a küldöttek végül augusztus 2-án elláttak kézjegyeikkel.”

– „Amerikán” voltam ma.
– Az egy nagydolog!

Lili Málna kitalálta magának, hogy elmegy július 3-án az amerikaiak függetlenség napi ünnepségére. Romantikus elképzelés volt, ha a fejével gondolkozik, egyből tudja, hogy  az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségére nem juthat be csak úgy, de ő a szívével találta ki, egyfajta szőke női hozzáállással: OLYAN JÓ LENNE, ÚGY SZERETNÉM! Aznap értesült arról, hogy délután 14:00 órakor kezdődik az esemény és úgy tervezte, hogy fél órával korábban érkezik majd a helyszínre. De csak pár perccel előbb ért a nagykövetség épületéhez, ahol járkálgatni kezdett, nem tudta hol a bejárat, magas sarkú cipőben volt, ami nehezítette számára a dolgot. Tömeg? Autók? Nyüzsgés? Sürgés-forgás? VALAMI? Bármi? Semmi nem volt, csak csönd és nyugalom, bulinak semmi nyoma. EZ MI? Kereste tovább a bejáratot, egyre csak ment a rendkívül komoly és magas kerítés mentén. És akkor végre megjelent valaki, egy ismeretlen férfi elegánsan, finom, sötétkék öltönyben, jóképűen. Szőke nőben felcsillant a remény, hogy itt mégis csak buli lesz! Ismeretlen férfi a nőhöz fordult a kérdéssel: Hol van itt a bejárat? Mivel mindketten a bejáratot keresték, könnyű volt közös nevezőre jutniuk. Önhöz csatlakozom! – mondta a nő behízelgő hangon és máris együtt folytatták útjukat.


– Két óra egy perc van!
– Azon az egy percen már nem múlik!


Ismeretlen férfi előre akarta engedni szőke nőt a kerítés menti keskeny úton, de a nő jobban érezte magát a férfi háta mögött lépdelve. Mindketten úgy találták, hogy túlzott a csönd az épület körül, amit nem igazán értettek, de iparkodtak tovább a céljuk felé.


– Jó napot kívánok! A rendezvényre jöttünk!
– ÁLLJON HÁTRÉBB! Itt nincs semmiféle rendezvény!


A nagykövetség kapujában álló zord, egyenruhás biztonsági őr kezébe vette a meghívót, amit az ismeretlen férfi felé nyújtott. Szőke nő csak egy pillanatra látta, ÓH, DE SZÉP! – gondolta magában. A nagyon zord őr tüzetesen végigolvasta a meghívó szövegét, majd kijelentette: Rossz helyre jöttek, a Zugligeti út 93-ba menjenek!

– Meghívom Önt egy taxi útra!
– Nagyon köszönöm!


Meleg volt és poros az utca, félre álltak a zöldbe, várták a taxit, közben bemutatkoztak egymásnak. Gyorsan megérkezett a kocsi, beszálltak és ismeretlen férfi bemondta a Zugligeti úti amerikai rezidencia címét. Óriási dugó volt a kivezető úton, emiatt a férfi türelmetlenkedett, azt mondta nem fogják hallani az új nagykövet beszédét, amit a nő is sajnált kihagyni, mert érdeklődő típusú volt. Majd az út nagy részét hallgatagon töltötték, mindketten gondolataikba mélyedve. Lili Málna arra gondolt, hogy ha nem csúszta volna el a betervezett fél órát szomszédja miatt, akkor nem lenne most ott a sárga taxiban, a Szabadság téren a túl szigorú őr elzavarta volna őt azzal, hogy nincs náluk semmiféle rendezvény. Nem lett volna továbblépés! Habár az még semmit nem jelentett, hogy egy taxiban utaztak, mégis a férfi mellett azt érezte, hogy bejuthat az ünnepségre, a kedves ismeretlen reményt adott neki. A sárga taxi átjutott a nagy körúti dugón, átmentek a Margit hídon és kezdték elhagyni a II. kerületet. Akkor egymásra néztek és megint beszélgetni kezdtek, kedvesen és udvariasan kommunikáltak, mintha jó ismerősök lennének, nem lehetett észrevenni, hogy kevéssel azelőtt találkoztak először. Aztán a sofőrnek is különféle meglátásai keletkeztek, amiket megosztott velük. A nő csöndben maradt, a férfi belekezdett a taxissal valamilyen útirány pontosításba.  Az autó elérte a XII. kerületet és rátért a Zugligeti útra, 14:30 körül érkeztek meg a rezidencia elé, odabent a hivatalos program már fél órája zajlott. Amíg a férfi kifizette a 4400 forintot, addig a nő kinézett az ablakon. A villa oldalában két sorban álltak a biztonsági emberek, rendőrök, egyenruhások, civil ruhások és kormányőrök. Kordonokat feszítettek ki, a Zugligeti út egy részét lezárták, és mindkét oldalán álltak rendőrök. Közvetlenül a rezidencia kapuja előtt, öt hölgy fogadta az érkezőket. Szőke nő leginkább azon rémült meg, mikor azt látta, hogy egy vendég, aki az öt hölgy előtt állt, épp az igazolványát mutatta be nekik. Lehet, hogy itt valamilyen igazolványt is fognak kérni? Semmi nem volt nála, táska nélkül érkezett. Úgy döntött, hogy nem fog tovább nézelődni, nehogy még jobban félni kezdjen, kizárólag csak a férfire fókuszál! Miután a férfi végzett a fizetéssel, kiszálltak együtt a taxiból. Eddig minden rendben is volt! De akkor viszont egymás után kezdtek odajönni a férfi kollégái, úgy tűnt, mintha már türelmetlenül várták volna, mindemellett csúnyán nézték Lili Málnát, mintha őt tették volna felelőssé a félórás várakozásukért. Ekkor a férfi, – pont olyan kedvesen, ahogy addig is viselkedett, – így szólt:


– Akkor én most elbúcsúzok! Jó szórakozást kívánok!
– Köszönöm!

A férfiben fel sem merült, hogy a nőnek nincs meghívója. Pedig nem volt, hívatlanul érkezett. Lili Málna szomorúan pillogott, nehezére esett kipréselni magából a választ, mintha kicsúszott volna a lába alól a talaj, borzalmasan érezte magát. Az utcán egy kisebb hadsereg állt a rezidenciát vigyázva, mert odabent volt az új amerikai nagykövet, a magyar belügyminiszter és külügyminiszter, és ki tudja még, ki mindenki más! Ott állt az utcán magas sarkú cipőjében, amiben nehezen tudott lépkedni. Mivel ő továbbra is be szeretett volna menni, a nagyfokú pánikot, ami megszállta azonnal félre kellett raknia, nem uralhatta el. A pánikot félre tette és bement! Kizárólag azért sikerülhetett neki, mert mindenki azt hitte, hogy az ismeretlen férfi párja, hiszen együtt szálltak ki az autóból, az egész utca látta. Rengeteg szempár figyelte őket, ha csak a leghalványabb gyanú is felmerült volna, egyből megállítják. De nem merült fel a legkisebb gyanú sem! Szőke nő besétálhatott az amerikai nagykövetségi rezidenciára, teljesült a vágya! Egyetlen ismerőssel találkozott a függetlenség napi ünnepségen, a mindenre Bólogató Amerikaival, akiről úgy tudták a csapatban, hogy C.I.A. ügynök.

* * * * * * * * * * * * * * *

A budapesti szubkultúrának van egy csoportja, melynek tagjai műsorfüzetből, internetről programokat keresnek maguknak, ha nem is annyira a kultúra, mint inkább az eszem-iszom, alkalomadtán az ajándékok kedvéért. Fölveszik az öltönyüket és megjelennek ott, ahol épp esemény van, leeszik az asztalról a pogácsát és fölisszák a bort. (…)

A szerzőnek egy budapesti szubkultúra vonta magára a figyelmét, melynek tagjait, úgy vonzották a rendezvények, mint lepkét a fény. Három kezdő programista útkeresésein, próbálkozásain, botlásain, sikerein, kudarcain keresztül vázolta föl ennek a csapatnak a mindennapjait. A programfüggők életéről szóló humoros hangvételű novellákat tartalmaz a SZUBKULTI.

Könyvek a LÍRA és a BOOK24 boltjaiban kaphatóak.

SZUBKULTI

Szerző: Koroknay Klára

EAN (vonal) kód: 9786150108230

Terjedelem: 136 oldal

Kötés: Puhanytáblás

ÁFA kulcs: 5%

Kiadás éve: 2021

ISBN: 9786150108230

Megjelenés dátuma: 2021.

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szubkulti

https://www.book24.hu/kiado/koroknay-klara

További Szubkulti novellák:

SZUBKULTI – egy budapesti szubkultúra

5./ MERCI aki véletlenül került a programisták közé

Kivezetem a Mercikét, mert rossz karszalag van rajta!

Jól van, TESSÉK! Vezessél ki!

Egy vasmarok fogta meg a nő karját, egy fekete ruhás, nagy testű, „golyófejű” biztonsági őr kezdte el kifelé vezetni, ebből a fogásból sosem tudott volna Merci szabadulni. Mégsem félt, még csak meg sem szeppent, sőt még tetszett is neki, nevetgélve vonult. A „golyófejű” biztonsági őr pedig kifejezetten félelmetes külsejű és szemmel láthatóan erős volt, akinek még a szeme se rebbent, zordan vezette Mercit. Annak ez érdekes volt egy darabig, aztán megunta, és csak annyit mondott: Jól van, hagyjál már Macesz! Macesz abban a pillanatban elengedte a nőt, egymásra néztek és mosolyogtak, látszott, hogy kedvelték egymást. A férfi foglalkozását tekintve biztonsági őr volt, azonban épp nem volt szolgálatban, hanem a programista csapat egyikeként, rendezvényen tartózkodott. Eközben történt az, hogy rövid időre kitört belőle a biztonsági őr, és pusztán szórakozásból Mercit kezdte el dresszírozni.

          * * * * * * * * * * * * * * *

6./ Megnyitókon ismeri meg a programfüggőket Zeitgeist

–  És most tényleg csak emiatt verték le a falat?

–  IGEN!

–  HUÚH!

–  De majd helyre lesz állítva!

–  Akkor jó!

„Tizenöt fiatalból álló művészcsoport most bebizonyítja, hogy még az alkotás is jobb együtt, illetve, hogy az egyes művészeti ágak remekül megférnek egymás mellett. A kiállítás szereplőit alkotó „többség”, azaz a fiatalokból álló művészpárosok és csoportok most bebizonyítják, hogy az egyes művészeti ágak remekül megférnek egymás mellett, illetve, hogy a társakkal való munka egészen új élményekkel gazdagítja az alkotás folyamatát.”

Műcsarnok hátsó termei gyönyörűek, üresen is el lehet őket csodálni, apszis és kereszthajók. Mercinek éves bérlete volt a Műcsarnokba,  (nyereményjátékon nyerte), így minden tárlatvezetésen részt vett egy teljes évig. Egyszer azzal kellett szembesülnie, hogy az egyik szép teremben két nagyméretű falról is leverték a vakolatot és a törmelék alatta állt fölhalmozva. Amit ő inkább félelmetesnek tartott, mint ötletesnek és inkább destruktívnak, mint konstruktívnak. Egyik oldalon a fal nagy méretéhez képest kis betűkkel, kirakva egy szó: LOVE. A pusztítás rövid megtekintése után ment tovább, magában némi akasztófahumorral azt gondolta, hogy legközelebb hullák vagy levágott fejek lesznek a kiállításon egy PEACE fölirattal. De végül is a fal helyre lesz állítva, hiszen a záró tárlatvezetés egyik kurátora megmondta!

„A tizenöt művészcsoport – mint a Tehnica Schweiz, az Asztaltársaság vagy az 1000% – között olyanokat is találunk, melyekben a legkülönbözőbb műfajok, az építészet, a képzőművészet, a médiaművészet, a design vagy az irodalom képviselői dolgoznak együtt. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül megrendezett tárlaton kiállított művek az alkotóközösségekben munkáló folyamatokat elemzik, illetve a Műcsarnok mint kiállítási helyszín közösségi térként való hasznosítására tesznek kísérletet.”

Voltak érdekes dolgok is a Műcsarnok „Egyszerű többség” című kiállításán. Lelenczi Merci annyira nézelődött, hogy kicsit lemaradt valahol, így nem hallotta egy újabb nagy színtér, a körös-körbe fóliázott terem történetének elejét. Itt egy szép nagy teremből semmi sem látszott, négy falát elejétől a végéig fólia borította. Mikor becsatlakozott a többiekhez, a másik kurátor: Gábor épp azt ecsetelte, hogy a fóliát azért rakták föl, hogy a terem ornamentikáját kiradírozzák, az álmennyezetet pedig azért szedték föl, hogy oda bepillantást lehessen nyerni. Jesszusom! – hüledezett Merci magában.

–  Akik az álmennyezetet leszedték, azok verték le a falat is?

–  NEM!

–  Nem?!

Két rommá tett termet lehetett megtekinteni a kiállítás keretén belül Egyik helyen a fal leverve, fólia alatta, törmelékkel rajta. Másutt szintén fólia, onnan az üvegablakos álmennyezet hiányzott. Merciben joggal fölmerülhetett, hogy ugyanaz a ROMBOLÓ tábor csinálhatta mindkettőt. Emiatt tette föl a férfi kurátornak a kérdést: Akik az álmennyezetet leszedték, azok verték le a falat is? És a nemleges válasz kifejezetten meglepte.  Szétverni a Műcsarnok gyönyörű termeit?! A kiállítás nagyon életszerű és valóságot tükrözően pokoli volt. De eltántorítani akkor sem lehetett őt, járta szorgalmasan a különféle helyeken lévő tárlatokat. Látni és tanulni akart, megtudni milyen a kortárs művészet. Nemcsak a Műcsarnokba járt, hanem sok más helyre is, az Ernst Múzeumba, a Szépművészetibe, a Ludwig Múzeumba, a Kogart Galériába, a Kieselbach Galériába, (…), mindenhová, ahova csak lehetett. Festeni akart. Rajzolni tudott, egyszer felvették fázis rajzolónak egy rajzfilmstúdióba, festeni viszont sosem festett. Látni és tanulni vágyott, megtudni milyen a kortárs művészet. Időnként ugyan kifakadt, például a Viziváros Galériában, amikor meglátott ott egy nagyméretű szürkére festett vásznat, művészeti alkotásként. Egy vászon lefestve szürkére, ez lenne a műalkotás? Muszáj volt elmondania bánatát a galéria vezetőjének, hogy mennyire szenved ezektől az úgynevezett „műalkotásoktól”, sokfelé megy és rosszak a tapasztalatai, az Ernst Múzeumban gumicsizmákat látott kiállítva és régi típusú mosdókagylókat. HÁT, MI EZ? A Ludwig Múzeumban pedig régi és ócska székek voltak egymás után, és egymáshoz közel felszögezve a falra. ÉS EZ MI?  Akkor a Viziváros Galéria vezetője elmagyarázta, hogy ez a korszellem és jobban teszi, ha belenyugszik, mert hogy, (bár neki se mindig tetszik de), ez van. Merci hálás volt a beszélgetésért, sok mindent megtudott, és nagyon rajta volt, hogy belenyugodjon! Egy új szót is tanult: ZEITGEIST. Járt tovább serényen, sosem volt pénze, ezért hogy ingyen nézhesse meg a múzeumi kiállításokat, elment az ingyenes megnyitókra. Meghallgatta a megnyitó beszédet, megnézte a képeket vagy szobrokat, valamint az időszaki kiállításon túl az állandó kiállításokat is, majd ezután távozott. Nem borozott, nem pogácsázott, eszébe se jutott, hogy részt vehetne egy-egy fogadáson.

          Mivel sokat járt megnyitókra, feltűnt neki, hogy pár embert mindig mindenütt ott lát. Naivan azt gondolta magában, hogy ezek festők illetve alkotóművészek. Később kiderült, hogy ezek a potyalesők nagy táborából valók voltak, az úgynevezett programisták. Egyikükkel, Bölcsész Lalival beszédbe is elegyedett a „Mia Manóban”, (a Mai Manó Házban), és Lali azonnal bemutatta őt az ismerőseinek, a programista csapat tagjainak. Merci aznap maradt ott először fogadáson. Pogácsából és borból bőven akadt, beszélgettek és jóba lettek Lalival, innentől együtt járták heteken át a kiállítások megnyitóit. Lali bevezette őt a rejtelmekbe, akárhova mentek, Lali mindig valamit magyarázott neki és mutogatta a társaságukhoz tartozó embereket, a „HIÉNÁKAT”.

„DESSZERTEK  / Gyümölcsös chia puding – pohár desszert  / Cappuccino szelet  /  Fűszeres trüffel torta  / Bicskei almáspite  / Lúdláb  / Szatmári szilva”

Merci nagyokat nézett, számára ez egy teljesen új világ volt! Együtt jártak Lalival megnyitóról-megnyitóra napi rendszerességgel, és bár Lali tényleg okos fiú volt, bölcsész végzettséggel és egy festőművész ex-nejjel rendelkezett, elsősorban csak a fogadások érdekelték, a kiállítások kevésbé. Mellette vált Merci „hiénává”, mellette esett át a ló túloldalára, a képeket és a szobrokat felejtette el megtekinteni, onnantól őt is a fogadások érdekelték. Igazán jól megvoltak együtt egy ideig, Lali bevezette új barátnőjét az ő világába, a „hiénák” társaságba, akiket Lali saját magával együtt megvetett, és az első adandó alkalommal, mikor egy filmes munkát ajánlottak neki, faképnél hagyva mindent és mindenkit, azonnal kiszállt. Merci is továbblépett, és a kiállítás megnyitókon kívül más típusú rendezvényeken is részt vett. Egy konferencián újabb ismerősre tett szert, innentől egy Csiga Janó nevű dörzsölt programistát kezdett el kísérgetni, (akiről azt lehetett hallani, hogy zenész és spion). Hónapokon át együtt járt vele, napi 10-14 órában sajátíthatta el a férfi mellett a „szakmai” ismereteket. És bár Csiga Janó módfelett irigy természetű volt, sajnálta az infókat valamint a jobb programokat megosztani vele, ennek ellenére ha nagyon jól viselkedett, elvétve már igazi, zártkörű, nagyszabású VIP fogadások résztvevője is lehetett. Úgy tűnt, felfutóban volt a „hiénák” közti karrierje!

          * * * * * * * * * * * * * * *

7./ BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT – épp Ráday Mihályt ünneplik

„A városvédő Ráday Mihályt hetvenedik születésnapján köszöntő kötet megjelent! Ötven érdekes írás a legjobbaktól… Aczéltól, Esterházy Pétertől, Tóth Krisztinán, Spiró Györgyön át, Grecsó Krisztiánig. Vámos Miklóstól, Saly Noémin át Vágó Istvánig, Bródytól Zoránig… Vallomások szerelemről, barátságról, a városról, a világ dolgairól…”

Hogy kevesebb gondja legyen, Csiga Janó megtanította a kezdő Mercit alapvető dolgokra, hogy mikor mit csináljon, mire ügyeljen, mire vigyázzon. Ne siessen, ne keltsen feltűnést, lehetőleg ne hagyja, hogy fényképezzék, finoman viselkedjen, ne vesse keresztül a táskáját a vállán, lehetőség szerint ne regisztráljon, ne adja ki a nevét, (…), csupa fontos kis apróságra okította, egyfajta tanítványként kezelte, akit sűrűn dresszírozhatott. Merci gyorsan tanult, sok függött ezen, hiszen sokféle helyre jártak. Legalább viselkedni kellett tudni, ha már mindenhova meghívó nélkül érkeztek! 

– Érzed? Ez marihuána!

– Éreztem, de azt hittem égett gumiszag!

– Kérjél tőlük egy tengerészt!

– Mi az a tengerész?

Éppen az A38-as hajóról távoztak egy rendezvényről, mentek végig a Duna-parton, közben nézték azokat, akik álldogáltak és cigarettáztak a part mentén. Merci időnként rendkívül tájékozatlan tudott lenni és még soha nem fogyasztott semmilyen drogot, ellentétben Csiga Janóval, aki ahogy megérezte, egyből meg is kívánta „Mariskát”.  Merci sokáig elfogadta a kisinasságot, hogy mindig engedelmeskednie kellett, hogy az egoista Csiga Janó még azt is elvárta tőle, hogy a gondolatait kitalálja. Merci gyakran érezte rosszul magát mellette, mégis kifejezetten ragaszkodó volt, figyelt és tanult, felismerte már a marihuána szagát és ami még fontosabb volt, hogy észrevétlen tudott bemenni a legelegánsabb és legjobban őrzött rendezvényekre is! Volt hogy kora délutántól másnap hajnalig járkálgattak ide-oda, programról-programra. Egyszer mikor egyik helyről készültek átmenni a másikra, az utcán egy kapura kihelyezett virágkoszorút pillantottak meg. Vigyázz, itt buli van! Az amúgy visszafogott férfi, Csiga Janó azonnal felvillanyozódott és belépett volna azon a kapun. Merci simán elsétált volna mellette, (ebből látszott, volt még mit tanulnia), nem tulajdonított jelentőséget a kirakott dísznek. Csodálkozás közben az jutott eszébe, mikor a belvárosi Zrínyi utcában bandukoltak, ő ránézett egy festett szőke nőre, aki két férfivel kokettált, ez neki nem mondott semmit. Ellenben Csiga Janó értőn nézte a jelenetet, és már közölte is: Ez egy kurva! Innen nem messze van a bordélyház! Janó szinte észrevétlenül, egyetlen fejmozdulatával mutatta merre, közben haladtak tovább egy pillanatra sem álltak meg, csak Merci kapkodta hátra a fejét, hogy lássa, a festett szőke kurtizán épp két külföldi pasit akart befűzni.  A zenész-spion Csiga Janó az út hátralévő részében azt magyarázta neki, hogy mi a kurtizánok trükkje, hogy szedik le a férfiak pénzét, ha már egyszer becsábították őket a kupiba, hogy ülik körül többen, drága pezsgőket rendelve, hogy kopasztják meg a pancsereket. Aztán onnan ám, nem lehet fizetés nélkül távozni! – mondta hangsúllyal. Megtudhatta tőle azt is, hogy csak kísérővel szabad belépni ilyen helyre, aki mellett nincs félnivaló, azt is, hogy Csiga egyszer egy ilyennel volt ott. Olyan elégedett kifejezéssel említette, hogy Merci úgy hitte, valami nagy gengszter kísérője lehetett!

„Ráday Mihály hetvenéves lett, és vele együtt immár hetven éve érik speciális tudása a múltról, építészetről és kultúráról. A legnagyobb adomány pedig az, ha egy ember képes a tudását kifejezni, továbbadni; ahogyan ezt Ráday tette és teszi képekben, hangokban, írásokban évtizedek óta. És hogy kikre is hatott kivételes jelleme és gondolatai által? Erre a kérdésre feleljenek azok nevei, akik – a felesége kérésére – ebben a kötetben egy-egy írás erejéig tiszteletüket és megbecsülésüket fejezték ki a hetvenéves Ráday Mihálynak.”

Bármennyire nézte is Merci azt a virágkoszorút a kapun, neki nem ugrott volna be róla semmiféle buli, pedig Csiga Janónak igaza volt, amint az hamarosan kiderült. Álltak ott és várakoztak, miközben Janó egy gyakorlatias kifejezést tett: Úgy is kijön majd valaki! És akkor mi bemegyünk! Mert ugye, nem csöngethettek be csak úgy, hogy itt vannak, megjöttek hívatlanul egy kerthelyiségbe, a zártkörű bulira, amiről azt sem tudják, hogy miről szól és ki rendezte! Várakozniuk kellett, de ez nem tartott sokáig, perceken belül kinyílt a kapu és kijött rajta egy pár, ők pedig bementek.  Valóban buli volt, pezsgő és torta árulkodott arról, hogy valamit vagy valakit, valamiért, valakik ünnepeltek. Foglaljunk állást! – mondta Janó, mire állást foglaltak, azaz leültek az egyedüli szabad asztalhoz, magukhoz vettek pezsgőt, sütit és figyelmesen nézelődtek jobbra-balra. Egészen sok ismert és népszerű embert lehetett látni a résztvevők között. Szívesen elnézték őket, de megriadtak attól, hogy látták feléjük közelíteni Szinetár Miklós a feleségével, Hámori Ildikóval. Ezt igazán nem tudták mire vélni, pedig ők igyekeztek maximálisan észrevétlenek maradni, a házaspár viszont őket nézte és határozottan feléjük tartott. Hűha! Gáz van? Levegőt visszafojtva figyelték mi fog történni.Miután a házaspár odaért, megálltak ott és végtelenül udvariasan Szinetár úr megkérdezte, hogy visszaülhetnek-e az asztalukhoz. Csiga Janó hasonlóképp udvariasan reagált, mire Szinetárék mosolyogtak és visszafoglalták az asztalukat. Mint később kiderült, a kerthelyiségben zajló zártkörű partit Ráday Mihály 70. születésnapjának tiszteletére rendezték. Merci és Csiga Janó ott tudott maradni, csak át kellett ülniük máshova. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

   * * * * * * * * * * * * * * *

8./ Vasutasnapon a Füstiben Merci elmenekül Éva elől

„Három szakon 70 frissen végzett vasúti tiszt tett fogadalmat ma délelőtt 10 óra után a Tatai úti MÁV Vasúttörténeti Parkban a 65. Vasutasnapon. Mint minden évben, idén is 09:20-kor indult különvonatunk az ünnepi rendezvényre a Nyugati pályaudvar 1. vágányáról. A csarnokban még a tavalyi alacsony létszámtól is kevesebben voltunk. Igaz, 2014-ben az avatandó tisztek is jóval többen – 104-en – voltak. Mielőtt Keszmann János, a Baross Gábor Oktatási Központ (BGOK) képzésfejlesztési osztályvezetője a Paradicsom meghódítása dallamára bevezette volna őket, a MÁV Szimfonikusok Fúvószenekara filmdalokat játszott Bakó Roland vezényletével. Felcsendült Morricone: Volt egyszer egy Vadnyugat filmzenéje és Strauss: Szabad a pálya gyorspolkája.”

Díjátadó és fogadás háromszor egymás után, ez mintha csak a programistáknak lett volna kitalálva! A két zenész úr, már délelőtt 9:30-kor megérkezett a Vasúttörténeti Parkba, mire délután lett, többször belakmározott a három napos ünnepség legelső napján, pénteken.  Merci délelőttönként nem evett ezért csak délután szeretett volna csatlakozni hozzájuk a vasutasok tisztavató ünnepségre. DE HOGYAN? Igazán nagyon sokat utazott a 30-as busszal a Tatai útig, aztán végre odaért és azt látta, hogy több őr állt a kapunál és még több hostess lány a vendégeket fogadni. Rájuk nézett és azonnal visszafordult azzal, hogy ide őt nem fogják beengedni. Mit keres ő itt? Mit mond, ha megkérdik? Nyilván az kevés, hogy a zenész ismerősei hívták, hiszen őket se hívta meg senki, de azok valahogy mindig bejutottak. Vajon hogy csinálták? És mért nem mondták meg neki, hogy kell? – morfondírozott magában. Kezdő volt még, egy kis pancser. Elindult a visszafelé vezető úton, de közben mérges volt, mert rengeteg idő eltelt az utazással a júliusi napsütésben. Fölösleges lett volna ez a nagy út? – megint fordult egyet és lépéseivel ismét a kapu felé tartott. Úgy gondolta legfeljebb kirúgják, de akkor is próbát tesz. Ment az őrök és lányok csoportja felé, minél közelebb ért annál rosszabbul érezte magát de haladt, lépegetett előre, lehajtott fejjel.  Viszont ahogy pár lépésre a közelükbe ért, azt látta, hogy nagyon szenvedtek azok is a melegtől. Az őrök a bejáratnál álltak, nagy fekete felszerelésükben és jobbra kornyadoztak a hőségtől, a hostess lányok beljebb ültek a padon, fehér ingben és balra hűsöltek az árnyékban. Senki nem foglalkozott Lelenczi Mercivel, rá se hederítettek. Erre aztán igazán nem számított, megkönnyebbülten besétált a nagykapun. Hatalmas területen helyezkedik el a FÜSTI, a sínek és a kiállított vonatok miatt, gyalogolt benne tovább, kereste a zenész urakat, akik őt idehívták.

–  Itt van!

–  Sziasztok!

–  Hogy jöttél be?

–  Besétáltam!

Azok ketten, épp kellemesen hűsöltek egy kiállított vasúti szerelvény árnyékában. Darabos Miska kifejezetten szerette a stabilitást, a hagyományosan ismétlődő programokat, ezeken biztonságban érezte magát, nem kellett izgulnia mi fog történni, tudta mikor mi zajlik és hogyan. Egy ilyen általa kedvelt rendezvény volt a vasutasok nagyszabású ünnepsége, évente júliusban. Miskáék ültek egy padon, az egyik ebéd utáni pihenőjüket tartották. Tényleg nagyon meleg volt, ami rajtuk is látszott. Itt van! – kiáltott föl Miska mikor Mercit meglátta, Csiga Janó pedig egyből azt tudakolta tőle, hogy jött be. Azért érdekelte őket, mert nem tájékoztatták a kis tudatlant csak maguk után hívták és kíváncsiak voltak, hogy oldotta meg a feladatot. Hát, úgy, hogy nagy gyáván besétált a főkapun! Egy ideig hármasban voltak és nyugalom volt, aztán megérkezett a pattogós keménységgel beszélő tanárnő, Fehér-Patkány Éva, onnan kezdve Mercinek nem volt helye a kis társaságban, rövid úton kiüldözte ez a kőkemény nő, aki mindig is rossz szemmel nézte őt, nem tűrte meg, irgalmatlan volt vele szemben, legszívesebben elharapta volna még a torkát is. Ezúttal is hol ide, hol oda ütött a szavaival, Merci alig bírta elviselni, egyfolytában rángott tőle a gyomra, komoly feszültségek keletkeztek benne, szörnyen szenvedett. 

„SALÁTÁK  / Klasszikus cézár saláta koktélrákkal  / Sült brokkoli, málna ecet, angol zeller  / Bulgur saláta zöldségekkel  / Amerikai káposztasaláta”

        A fogadáson kapkodva táplálkozott, illetve egy kis salátát magába tömködött, aztán sietve távozott, vagyis inkább futva menekült Fehér-Patkány Éva elől, aki se vasutas, se meghívott vendég, se újságíró nem volt, mindössze egy nagyszájú ál-újságíró. De amit Merci akkor még nem tudott, hogy Csiga Janó egyik szeretője volt. Utóbbi szép csöndben nézte az eseményeket, és remekül szórakozott rajta, amikor Éva nekiesett Mercinek. Na, és ezt a feladatot, vajon hogy oldja meg a kis kotnyeles? Sehogy, ez meghaladta képességeit! Elmenekült és a három napos rendezvény második napjára már nem is akart kimenni. Valahogy nem volt hozzá kedve!

   * * * * * * * * * * * * * * *

9./ Legálisan a Fonogram díjátadóján – Merci & Sziú

 Innen a Fonogramra megyek!

–  HÜLYESÉG! Oda nem lehet bejutni!

–  Jól van, na!

„Új hely, új színházi fesztivál! Május 26-án startol a FAL Fiatal Alkotók Színházi Fesztiválja a Csontváry Művészeti Udvarház és Bartók32 Galéria új színháztermében. Hat nap alatt hat (a) színház! Szeretettel várunk mindenkit! Gyertek! FIATAL ALKOTÓK SZÍNHÁZI FESZTIVÁLJA A CSONTVÁRY SZÍNHÁZBAN Fiatal színházi alkotóknak ad otthont május 26-31. között a Csontváry Művészeti Udvarház a Bartók Béla úton.  A fesztivál programja: FAL – Fiatal Alkotók Színházi Fesztiválja a Csontváry Színházban 2015. május 26. – 2015. május 31. Helyszín: Csontváry Művészeti Udvarház és B’32 Galéria”

A XI. kerületi Csontváry Udvarházban, a megnyitó utáni fogadáson, Sziú kezdetben normálisan tárgyalt egy színházi rendezővel arról, hogy mi lenne ha most elkészült darabja valamikor bemutatásra kerülne. Aztán kevéssel később már verekedni akart ugyanezzel a rendezővel. A nyugodt beszélgetésből parázs vita keletkezett, majd Merci arra kapta föl a fejét, mikor meghallotta Sziú, ismerős nagy hangját: NA GYERE KI, BAZMEG! Mikor kitört a botrány, azonnal sietve ott termett, faképnél hagyva Labodát. Tisztában volt vele, hogy Harcias Sziú, ez az erős és kérlelhetetlen vadember leállíthatatlan, de azzal is, hogy képes lesz tompítani a helyzet élét. Laboda viszont meghúzta magát az egyik sarokban, ő nagyon nem bírta az efféle jeleneteket. Ostorként csattogtak Sziú szavai a rendező felé: MAJOM VAGY! Mássz vissza a fára! És visszafogottan ugyan, de a rendező is küldött néhány mondatot Sziú felé, miközben Merci mindent megtett azért, hogy pont kerüljön a vita végére, utána pedig minél előbb eltűnhessenek onnan. Még történt egy-két szóbeli ütés-váltás, majd Sziú, Merci és Laboda sietve elhagyták a színhelyet. Két utóbbi nagyon udvariasan, direkt nagyokat köszönt jobbra-balra és annak örültek, hogy Sziú nem szólalt meg többé, befogta végre nagy száját. Nézegettek maguk mögé és próbáltak onnan minél előbb, minél távolabbra jutni. Nem szóltak rá Sziúra, ami történt megtörtént, (és talán nem is mertek volna). De miután tisztes távolságba kerültek a Csontváry udvartól és föllélegeztek, Laboda hamarjában elbúcsúzott tőlük és Merci sem bánta volna, ha egyedül maradhat, nyugalomra vágyott. Akkor viszont nagyon kedvesen Sziú azt mondta: Jól van Merci, elkísérlek a Fonogramra! Merci elámult ezen, igencsak meglepte a szokatlanul barátságos hangnem, az ajánlat pedig úgy szintén, kellett neki egy-két másodpercnyi idő, hogy átálljon. Mielőtt Harcias Sziú betámadta volna a rendezőt, ővele is durva volt, csúnyán ráripakodott azzal, hogy nem fog tudni bejutni a Fonogram díjátadóra, fölösleges is mennie! Kifejezetten utálatosan viselkedett, Merci igazából már nem is akart vele szóba állni, elege lett belőle.

„A Fonogram díjat (Arany Zsiráf díj néven) a magyarországi hangfelvétel-kiadás kiemelkedő sikereinek és teljesítményeinek, díjazására alapította a MAHASZ közgyűlése 1992 szeptemberében. A díj neve 2004-től kezdve Fonogram – Magyar Zenei Díj. A Fonogram díj célja, hogy elismerje a hangfelvétel-kiadás kiemelkedő sikereit létrehozó művészek és kiadók tevékenységét, valamint azokat a hangfelvételek előállításához szükséges tevékenységeket, – illetve azok művelőit – amelyek zenei életünket és a hangfelvétel-kiadást előre viszik, illetve olyan új és eredeti produktumokat hoznak létre, amelyek a szakma képviselői és a közönség előtt kiemelkedőnek minősülhetnek.”

–  Hány centi vagy, Sziú?

–  Százkilencvenöt!

–  Csak?! Azt hittem, kétméteres vagy!

–  Ha nagyon kihúzom magam, lehetek annyi is!

Aztán Sziúból egyszerre csak kiment az összes rosszaság, átváltozott, jó lett és alkalmazkodó. Annak ellenére, hogy továbbra sem hitt abban, hogy Merci bejuthat a Várkert Bazárba, a keményen őrzött díjátadóra, mégis el akarta kísérni, vele akart menni, vele akart lenni. Merci kedvelte Sziút, ezért vett egy nagy levegőt és ketten együtt útra keltek. Sziú nagydarab volt, erős és magas, hosszú, fekete, dús hajával olyan, mint egy indián. Bárhol megjelent, egyből észrevették. Vele nem lehetett csak úgy, feltűnés nélkül megjelenni! Merci pont emiatt kezdett lemondani arról, hogy bejuthat, alaposan lehangolódott de nem mutatta ki bánatát.  A Csontváry Udvarháztól nem volt messze a Várkert Bazár, villamossal utaztak egy keveset, majd leszálltak és lendületes léptekkel haladtak a célpont felé, (illetve Sziú gyors lépteit Merci megpróbálta követni), közben beszélgettek erről-arról. Aztán valami olyasmi történt, amit Merci alig hitt el, és az elkövetkezendő napokban egyfolytában erről beszélt az ismerőseinek, mert hogy ilyen nincs, csak a mesékben!

Tömören összefoglalva, az történt, hogy odakint az utcán, megszólította őket egy számukra ismeretlen énekesnő, valamilyen kérdéssel fordult hozzájuk, aztán váltottak vele pár mondatot, mire ugyanez az énekesnő, gondolt egyet és bevitte őket a Fonogram díjátadójára, mégpedig hozzátartozóiként. Előtte olyasmiket mondtak neki, – ami nem fedte a valóságot -, hogy a Manfréd nevű zenész haverjuk bevinné őket, de hát ugye, nem tudni mikor érkezik, teljesen kiszámíthatatlan az a botrányhős. A számukra ismeretlen énekesnő, hallott már Manfrédről, amit azzal jelzett, hogy elfintorította a száját. A sztorijukból annyi volt igaz, hogy a botrányairól ismert zenész: Manfréd, valóban a haverjuk volt, viszont soha nem vitte volna be őket, hanem magasra tartott orral besétált volna előttük, miközben ők nagyon, nagyon, de nagyon rosszul érezték volna magukat. Ennyi történt volna, ha jön a Manfréd! Szerencséjükre az ismeretlen énekesnő nagyon nem bírta a folytonosan botrányt okozó Manfrédot, emiatt egyből fölkarolta őket és pillanatokon belül megkapták odabent a világos lila, Fonogram feliratos karszalagot, az énekesnő hozzátartozóiként” jöhettek-mehettek, legálisan bent lehettek a Várkert Bazárban este 8 órától. Nem voltak ahhoz szokva, hogy belógás nélkül, szabályosan vehessenek részt nívós eseményen, ezért elégedetten és sűrűn néztek rá világos lila karszalagjukra. EZ IGEN! Majd a Fonogram – Magyar Zenei Díj díjátadó ünnepségére, a zenészek éves nagyszabású eseményére, valóban megérkezett az ő hírhedt Manfréd haverjuk és mikor meglátta őket, a legnagyobb meglepetéssel az arcán kérdezte tőlük: HOGY JÖTTETEK TI BE? És hiába mondták el neki a színtiszta igazságot, Manfréd nem hitte el, és többször is elismételte hitetlenkedve: Át akartok ti verni engem, ez nem lehet igaz!

Aztán berobbant a Várkertbe, illetve a társaságba Frankó Tivadar, mert hogy karszalag gyűjteményében volt egy világos lila színű, felvette és besétált vele. Elképesztette a többieket azzal, mikor a lélekvándorlásról kezdett el beszélni, és hogy ennek a gyakorlati működéséről szándékozik írni. Ekkor Manfréd és Sziú leléptek, mert nem voltak erre kíváncsiak, inkább fotózkodtak együtt, épp szent volt köztük a béke, nagyon megtalálták akkor ott egymást.

Mercit viszont elkápráztatta Tivadar szövegelése, és szívesen elmerült a hallgatásában: A test ugyan meghal, de a lélek továbbszáll, továbbáll, a megismerések útján sétál. Vagyunk fehérek és feketék, nők és férfiak, a legkülönbözőbb országokban élünk és a legkülönfélébb nyelveken beszélünk. Vallásokat, pártokat váltunk és nézeteket cserélünk. Egyre csak vándorlunk és ismerkedünk a földi léttel. Hogy az idők a végtelenben összefonódnak, az nem annyira félelmetes, mint inkább izgalmas.

      A rövid bevezető után közölte, hogy párhuzamos életrajzot állított fel Pauline Bonaparte (1780-1825) és a pop királynő Madonna (1958-) között. Hogy szerinte, egyazon lélek vezérelte mindkét testet, és hogy ennek az elképzelésnek a nyomán, különféle következtetések vonhatóak le. Például, hogy Pauline Bonaparte, azaz Borghese hercegné sem lehetett egy mindennapi hölgy, és hogy milyen szinten rúghatta félre ő is a konvenciókat. Mennyire lehetett eredeti, makacs és konok (…)

         * * * * * * * * * * * * * * *

10./ NJSZT éves konferenciája  Merci és Tivadar játszik

Fény és Árnyék – 9. DE! konferencia / Az esemény időpontja: november 19. 10.00 – 17.00 / Helyszín: Danubius Hotel Gellért, Budapest / A rendezvény ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött. / online regisztráció”

Ez egy kiscica! 

Miiicsoda?

Egy cica! Látod, itt a két szeme, és a fülei!

Jaaa igen, tényleg!

Egykori okítójától, Csiga Janótól tanulta, hogy ő sem a főbejáraton ment be, (ha csak nem volt muszáj), és a regisztrációt is kerülte, ha csak egy mód volt rá. Lelenczi Merci fölment az emeletre és a regisztrációs asztalokat megkerülve, oldalról lépett be a Gellért Szállónak abba a teremébe, ahol a díjátadó eseménye zajlott. Délután 12:20 körül lehetett, és az első, akit az ajtó közelében megpillantott, a felé biccentő Tivadar volt, és abból ahol ült, arra lehetett következtetni, hogy ő is ugyanazon az oldalajtón szivárgott be, valamint arra is, hogy nem sokkal azelőtt. Merci visszabólintott majd leült az előtte lévő sorban, nem közvetlen elé, hanem egy-két székkel arrébb, hogy a férfi kilátása megmaradjon. A potyázók komoly létszámban képviselték magukat a Neumann
János Számítógéptudományi Társaság rendezvényén. Azért voltak sokan, mert évi rendszerességgel ismétlődő konferenciáról volt szó, megszokták és ismerték a menetét. Ha online nem regisztráltak, akkor is bemehettek, ha csak ebéd előtt értek oda, még akkor is, a szervezők igazán nem voltak szigorúak, így a feltételek kedvezők voltak a számukra.

„A konferencia tervezett programja: 09.30-10.00  Regisztráció / 10.00-10.10  Konferencia megnyitás / 10.10-10.40  Bódi Gábor: Digitális Magyarország, digitális készségek / 10.40-11.10  Bőgel György: Színe és fonákja / 11.10-11.25  Kávészünet / 11.25-11.55  Talyigás Judit: IT pro és kontra / 11.55-13.00  Az NJSZT 2015. évi díjainak, valamint a Kovács Attila díj – „ Az év informatikai újságírója” – átadása”

Az elismerő díjak átadása után invitálták a közönséget ebédelni, mire az emberek kijöttek a konferencia teremből, és elindultak az étterem felé. De kicsit még várni kellett arra, hogy kinyíljanak az étterem ajtók. Mialatt a potyázók várakoztak a bejutásra, egymást méregették, (kik vannak ott, ki kivel jött, hogy öltözött fel), közben beszélgettek egymással.  Tivadarhoz és Mercihez becsatlakozott a bozontos hajú Etelka az anyukájával. Kizárólag Etelka volt potyázó, az anyukáját csak magával cipelte néha ide-oda, a többiek már jól ismerték a mamát is látásból. Váltottak velük néhány szót, Etelka elújságolta, hogy munkát kapott egy középiskolában, (korábban az Eltén dolgozott, majd sokáig sehol). Kicsit társalogtak még, aztán egyszer csak megnyílt az étterem szárnyas ajtaja, Frankó Tivadar a hosszú lábaival elsők között nyomult be az étterembe, törtetett előre, hogy az általa kedvelt asztalt elfoglalhassa maguknak, közben sietve hátra szólt: Gyere Merci!  

„Helyben készített italok:  Házi szörpbár – bodzavirág, akácvirág, meggy, zöld dió, levendula / Caffé Perté kávékínálat és La Via Del Té prémium teaválogatás / espresso, tejeskávé, cappuccino, hosszú kávé / Alkoholmentes italok: Rostos és szénsavas üdítők / Cappy 100%-os gyümölcslevek: narancslé, almalé, sárgabarack, körte / Coca-Cola, Coca-Cola Zero, Fanta, Tonic, Gyömbér / Szentkirályi Ásványvíz (szénsavas és szénsavmentes)”

Leves és pörkölt után következtek a sütikék. Tivadar, aki nagyon játékos volt, az egyiket amelyik habjában egy vékony szelet karambolát, azaz csillaggyümölcsöt süllyesztettek, azt ő KISCICÁNAK tudta látni.

Ez egy kiscica! 

Miiicsoda?

Egy cica! Látod, itt a két szeme, és a fülei!

Jaaa igen, tényleg!

Végül is, ha jól megnézte az ember, valóban olyannak tűnhetett, mint egy kiscica feje. Merci előbb csodálkozott majd belement a játékba és kiválóan szórakozott, elkezdte fölfedezni a különféle sütik habján a különféle állatokat. Miután a karambolát cicának tudta látni, már könnyű dolga volt! A málna, szeder, füge és más gyümölcs darabkák mind-mind más állatkákat idéztek föl benne. Tivadar a sütikből sokat szedett, egy nagytányérra valót de egy „kiscicáson kívül csak egy másikat bírt magába gyömöszölni, a többire kedvetlenül tekintett. Merci meglátott a férfi tányérján egy fekete szedres díszítésűt, és elkérte tőle. De a fekete szedret már egy fekete uszkárnak feleltette meg:

– Nem adnád nekem azt az édes kis kutyuli-mutyulit?

– DE IGEN!

S ez így ment amíg Tivadarnak sütik voltak a tányérján, ők játszadoztak.

– Szereted te az állatokat!

– ÍÍÍgen!

– Na, és ez milyen állat?

Utolsó sütik egyikénél tartottak és egy fügésre rákérdezett Tivadar, hogy az micsoda. Merci nagyon összpontosított a habon ülő kis fügére, és a füge elé szórt mogyoróra, majd kivágta:

– EZ EGY MÓKUS, aki be akarja kapni a mogyorót!

– EZ AZ!

Nagyon belejöttek, és szívesen játszottak volna tovább is, de lassan-lassan föl kellett hagyniuk a szórakozással. Bozontos Etelkára figyeltek föl, aki épp kioldalgott az étterem oldalajtaján. Azért lépett le, mert az előadások már nem érdekelték, megebédeltek a mamával és sietve távoztak a Gellértből. Frankó Tivadar egyből megjegyezte, hogy hamarosan ők is ugyanígy fognak távozni, nehogy a szervezők visszatereljék őket előadásokat hallgatni. 14:00 óra elmúlt, az ebédszünetnek vége lett, ezért az NJSZT konferenciája iránt igazán érdeklődő emberek már kezdtek visszaszivárogni a konferencia terembe, hogy Székely Iván:Virtuális élet a halál után, avagy a digitális utóélet kérdései című előadásnak az elejéről ne maradjanak le.

„13.00-14.00  Ebéd / 14.00-14.30  Székely Iván: Virtuális élet a halál után, avagy a digitális utóélet kérdései / 14.30-15.00  Ormós Zoltán: Hogyan (ne) vesszünk el a munka, az informatika és a jog Bermuda-háromszögében?  /  15.00-15.30  Kerékfy Pál:  Együttműködés, munka, közösség / 15.30-16.00  Pintér Róbert: internet, internet mondd meg nékem: ki vagyok én / 16.00-16.30  Oktatási kerekasztal”

Úgy döntöttek, hogy egy rövid ejtőzést megengednek maguknak, ezalatt Tivadar, (aki kifejezetten szeretett beszélni), elmesélte, hogy mi történt legutóbb ugyanitt a Gellért Szálló éttermében. Mopszliék szokás szerint brutálisan pakoltak. Mopszli úr és neje egy ismert páros volt, nem volt olyan programista csapattag, aki nem ismerte volna őket, (ha mégis volt ilyen, akkor az mégsem volt csapattag). A történet szerint Mopszliné fogta és egy tányér pörköltet be akart borítani a táskájába. Az ilyen jeleneteket már megszokták tőlük, nem ezen akadtak fönn a többiek, hanem azon, hogy a pörkölt a táska mellé ömlött, végigfolyt a falon és a padlón. URIISSSTEN – Darabos Miska ugrott föl először és Csiga Janóval együtt gyors ütemben távoztak a tetthelyről. „ACCELERANDO” menekültek, elvégre zenészek voltak az urak. De még az elkövető Mopszliék is ugyanilyen tempóban szedték a lábukat, futottak el onnan. Szörnyen kínos egy jelenet volt!

És akkor megcsördült a telefon, Tivadart fölhívta barátja: Vazul, ezért Mercinek volt ideje gondolkozni a hallott információkon. Hát igen, ide lehet jutni! Mopszliék hírhedtek voltak, rengeteg rémtörténet keringett róluk, emiatt sokakat taszítottak. Csiga Janó viszont fásult volt és kedélybeteg, hájpáncélt eresztett, drogozott, emiatt fogait veszítette, sablonokban beszélt, bizalmatlan volt. Úgy tudták rőla, hogy „téglaként“ működött, beépített emberként, aki az alvilágnak is dolgozott. Mialatt Tivadar telefonált, Merci magába süppedten merengett. Milyen sorsra jut, ha sokáig a csapat tagja marad? Zabagépként funkcionál majd? Vagy spion lesz belőle is, aki mindenhol ott van, mindent lát és hall, jelentést tesz a közhangulatról, és hogy miről beszélnek az emberek? Beazonosul mindenkivel, bólogat mindenre? Ármánykodik és intrikál, próbálja mozgatni a láthatatlan szálakat? Közben alkoholistaként elfolyik a nagy semmiben? Úgy érezte, hogy a székkel együtt süllyed lefelé a földbe, Hát, élet ez? Hát, nem! – húzták le a gondolatai, de mielőtt teljesen átadta volna magát a súlyos mélabúnak, addigra Tivadar befejezte a telefonálást, és a hozzá intézett szavak felállították Mercit a székről: Tiplizzünk el gyorsan, vagy hallgathatjuk az előadásokat napestig! Merci egyből ugrott, és az oldalajtót célozták meg határozott tempóban.

* * * * * * * * * * * * * * *

A budapesti szubkultúrának van egy csoportja, melynek tagjai műsorfüzetből, internetről programokat keresnek maguknak, ha nem is annyira a kultúra, inkább az eszem-iszom, alkalomadtán az ajándékok kedvéért. Fölveszik az öltönyüket és megjelennek ott, ahol épp esemény van, leeszik az asztalról a pogácsát és fölisszák a bort. (…)

A szerzőnek egy budapesti szubkultúra vonta magára a figyelmét, melynek tagjait úgy vonzották a rendezvények, mint lepkét a fény. Három kezdő programista útkeresésein, próbálkozásain, botlásain, sikerein és kudarcain keresztül vázolta föl ennek a csapatnak a mindennapjait. A programfüggők életéről szóló humoros hangvételű novellákat tartalmaz a SZUBKULTI. Könyvek a LÍRA és a BOOK24 boltjaiban kaphatóak.

SZUBKULTI

Szerző: Koroknay Klára

EAN (vonal) kód: 9786150108230

Terjedelem: 136 oldal

Kötés: Puhanytáblás

ÁFA kulcs: 5%

Kiadás éve: 2021

ISBN: 9786150108230

Megjelenés dátuma: 2021.

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szubkulti

https://www.book24.hu/kiado/koroknay-klara

További Szubkulti novellák: